2011. február 2., szerda

Sharon Creech: Anya nélkül soha


A gyerekeket el szoktam kísérni a gyermekkönyvtárba. Így alakult, már óvodás koruk óta járunk oda, most még Titusz igényli a kíséretet, de legtöbbször mindannyian együtt megyünk. Több okból is szeretek járni, egyik a nosztalgia, de erről most nem írok bővebben. A másik, hogy nagyon jó kis ifjúsági regényeket lehet találni, így találtam rá erre a könyvre is.

Érdekes a regény felépítése, mert nem egy adott helyzetet mesél el, és hogy azt hogyan dolgozza fel egy tinilány, hanem belecsöppenünk egy 12 éves tini életébe, akinek végigkísérjük a mindennapjait, barátságait, új iskolába kerülését és csak a végén jövünk rá tulajdonképpen, hogy mi történt.

A főhőse Salamanca, aki 12 éves és valamiért édesapjával új helyre költözött. Új iskolába került, új embereket ismer meg, új barátnője lesz. Valamiért édesapja kapcsolatot ápol egy furcsa hölggyel, akinek még furcsább idős édesanyja mindig titokzatosan viselkedik.
Barátnője, Phoebe édesanyja egyik napról a másikra otthagyja a családját, Sal ezt segít neki feldolgozni, közben fokozatosan derül ki, hogy ezzel saját magának is segít, próbálja megérteni, feldolgozni, megmagyarázni, azt amit nem lehet.
A könyv tényleges cselekménye egy utazás, Sal a nagyszüleivel átszeli az országot, hogy eljussanak egy bizonyos városba, útközben megállnak, történnek velük vidám és nagyon szomorú dolgok, ő közben elmeséli a nagyszülőknek a Phoebevel kötött barátságát és hogy hogyan sikerült segítenie a barátnőjének, akinek az édesanyja a regény végére visszatért a családjához és igencsak meglepő "magyarázatot" hozott magával. Közben érzi, hogy sürget az idő, oda kell érnie az édesanyjához, meg kell tudnia miért hagyta el őket. A könyvben végig ott van az édesanyja, szinte minden tette, gondolata, emléke az édesanyja köré fonódik.
A könyv utolsó 20-30 oldalához papírzsebkendő csomagokat készítsetek ki, teljesen váratlan a befejezés, az egész történet csodálatosan megírt és nagyon megrendítő. 10/10

Nincsenek megjegyzések: