Doris Lessing: Az ötödik gyerek

Első mondat: "Harriet és David egy hivatali összejövetelen ismerték meg egymást, amelyre különösképpen egyikük sem akart elmenni, s amelyről s akiről azonnal tudták mind a ketten, hogy ez az amire vártak."

Ha nincs a Nobel-díj és nem lettem volna kíváncsi "A fű dalol" c. könyvre, akkor valószínűleg ez sem akad a kezembe. A könyv témája már a könyvtárban felkeltette az érdeklődésemet. Adott a kezdő mondatban leírt két szereplő, akikből házaspár lesz. Hatalmas házat vesznek maguknak, bár anyagilag nem tudják finanszírozni (megteszi ezt helyettük a férj apja), és gyorsan 4 gyerekük születik, akik szépek és egészségesek. Az ünnepek idején a népes rokonság szívesen tölti idejét a szép nagy házukban, sokszor hetekig maradnak. Harriet és David örül ennek, végülis így tervezték. Az ötödik, (még) nem tervezett gyermek születése azonban teljesen megváltoztatja az életüket. Már terhesen sem szereti az anyja a gyereket, nem szokványos terhessége van, az anya érzi,  hogy ez teljesen más, mint a többi terhessége. A gyerek hamarabb születik a vártnál, az anyja egy kis szörnynek látja. Valóban egy koboldszerű, nem szokványos kisfiú, testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát lehetetlen kordában tartani. A másik négy gyerek fél tőle, okkal. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, a család felbomlik. 

Ennyi a regény története és nagyjából majdnem ilyen tárgyilagosan megírva. Mint egy röviden, érzelemmentesen, lényegretörően előadott eset. Amúgy szerintem ettől függetlenül - vagy éppen ezért - egy nagyon elgondolkoztató, felkavaró könyv. A témája miatt és igazából szerintem azt érinti meg igazán, aki maga is anya. Nem is tudom megérteni, hogyan volt képes Harriet a másik 4 gyerekét ennyire figyelmen kívül hagyni, tulajdonképpen feláldozni őket azért az egyért, akit nem is szeretett, akitől félt ő maga is, hagyni, hogy a gyerekei rokonokhoz költözzenek.

Közben valahol azért mégiscsak megértem, hiszen a gyermeke volt és miközben úgy tűnt, hogy iszonyodik Bentől, mégis feláldozta érte az álmait, az egész családját, az életét, úgy, hogy a fiútól semmilyen érzelmet nem kap vissza. Anyai ösztöne vezérelhette, úgy érezhette, hogy Bennek igazán szüksége van rá, a többiek boldogulnak magukban. is.

Nekem tetszett ez a könyv, minden ridegsége, tárgyilagossága ellenére.

8/10