Első mondat: "Írj fel mindent egy cédulára, mert már semmi sem jut eszembe. Se a gyerekeim neve, se az, hogy ki volt az apám. Majd zsebre teszem a cédulát, hogy mindig kéznél legyen."Filmeknél megfigyeltem már, hogy a cím legalább egyszer elhangzik a filmben . Könyveknél is észrevettem már, nem tudom, hogy mindegyikben így van-e, most már figyelni fogom. Sajnos ebből a könyvből még nem jegyzeteltem ki a pontos szövegkörnyezetben, de elhangzik benne a cím, annak a szereplőnek a szájából, akié a kezdőmondat is volt.
A könyvnek nagyon tetszik a borítója, mintegy kifejezve azt a -nem ezer - 130 évet, amit felölel a történet, a kislány és az öreg néni kontraszt nagyon eltalált, azt hiszem ez az eredeti kiadás borítója is.
1861-ben kezdődik a történet egy apró, isten háta mögötti falucskában. Itt él Don Falcone földesúr szeretőjével Concettával, és sok gyermekükkel. A történet elején születik meg a várva várt fiúgyermek, mégsem kap sok szerepet a könyvben. Inkább a női sorsokon keresztül ismerjük meg a család történetét, néha szükséges visszalapozni az elején kézzel írt kezdetleges családfához, mert elvesztem a sok szereplő közt, akár egy hatalmas olasz családban, úgyhogy ez végül is rendben volt.
Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet élnek, erről szól a könyv. Betekinthetünk az olasz történelem legfontosabb eseményeibe, érintőlegesen, tehát nem válik unalmassá tőle a könyv.
Alig van benne párbeszéd, de ez nem rossz, mert éppen ezért olyan, mintha egy mesét, történetet hallgatnánk.
Nem tudnám kijelenteni azonban egyértelműen, hogy jó vagy rossz-e könyv, illetve rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább egyedinek, nem szokványosnak, a felépítésében, az írás módjában.
Most így egy-két hét elteltével már többre értékelem, mert a benne érzékelt hangulatok hosszabb távon megmaradtak bennem, elég volt megnéznem a borítót ismét, és máris ott éreztem magam az olasz napsütésben, olajbogyók és emberek között, tehát nem egy nap alatt elfelejhető könyv.
8/10
A könyvnek nagyon tetszik a borítója, mintegy kifejezve azt a -nem ezer - 130 évet, amit felölel a történet, a kislány és az öreg néni kontraszt nagyon eltalált, azt hiszem ez az eredeti kiadás borítója is.
1861-ben kezdődik a történet egy apró, isten háta mögötti falucskában. Itt él Don Falcone földesúr szeretőjével Concettával, és sok gyermekükkel. A történet elején születik meg a várva várt fiúgyermek, mégsem kap sok szerepet a könyvben. Inkább a női sorsokon keresztül ismerjük meg a család történetét, néha szükséges visszalapozni az elején kézzel írt kezdetleges családfához, mert elvesztem a sok szereplő közt, akár egy hatalmas olasz családban, úgyhogy ez végül is rendben volt.
Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet élnek, erről szól a könyv. Betekinthetünk az olasz történelem legfontosabb eseményeibe, érintőlegesen, tehát nem válik unalmassá tőle a könyv.
Alig van benne párbeszéd, de ez nem rossz, mert éppen ezért olyan, mintha egy mesét, történetet hallgatnánk.
Nem tudnám kijelenteni azonban egyértelműen, hogy jó vagy rossz-e könyv, illetve rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább egyedinek, nem szokványosnak, a felépítésében, az írás módjában.
Most így egy-két hét elteltével már többre értékelem, mert a benne érzékelt hangulatok hosszabb távon megmaradtak bennem, elég volt megnéznem a borítót ismét, és máris ott éreztem magam az olasz napsütésben, olajbogyók és emberek között, tehát nem egy nap alatt elfelejhető könyv.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése