Télmanó

Igen, a képen Titusz van. A képet egy rosszul sikerült fotóból csináltam, Titusz már nagyon unta, hogy fotózom, ezért ledőlt az ágyra, tehát fotónak nem lett jó, de annyira tetszett így hátulról, hogy kitaláltam hozzá ezt az ablakon kukucskálós történetet.

Első hó

November 25. reggelére gyönyörű hó esett, sajnos azóta nem láttunk havat. Titusz nagyon élvezte, és kitartott estig a hó, amikor egy mini hóembert még építettünk, ez a kitartás a fényképezőgépemre nem mondható el, éppen akkor cserbenhagyott és lemerült, így be kell érnem kb. 10 db. havas képpel.:(( az idén (!?)

Karácsony közeleg...

Mindjárt itt a karácsony, és én egy gipszet kaptam "előajándékba". A gipsz mellett, miatt értek még olyan érzések, megtapasztalások amiket így karácsony környékén szívesen kihagytam volna. A munkahelyemen értek ezek a dolgok, mit tegyek... nem ez az év munkahelye! De minél inkább emésztettem magam ezeken a dolgokon, rájöttem, hogy minden okkal történik. Talán azért csapódott rá az ujjamra a kocsiajtó és gipszelték még be aznap este, hogy végre elmenjek a körzeti orvosomhoz és kikúráljam magam a hetek óta tartó köhögésemből és vírusos torokgyulladásomból. Valamint ráébredjek arra, hogy mégsem bízhatok meg naívan mindenkiben, nem lehetek mindenkinek a barátja.

És azt is le kell szögeznem, hogy legfontosabb az életemben a családom szeretete, közelsége, egészsége és a jó barátok.

Mama album

Tettem egy kis kiruccanást a hagyományos scrapbook világába. Zsófinak segítettem befejezni az általa elkezdett Mama-albumot, Erzsébet-napra.

Élveztem a "szöszmöszölést", még úgy is, hogy Titusz megkaparintott egy teljes doboz piros (?) hópelyhet, amiből rögtön hóesést rendezett a gyerekszobában, nem olvadt el reggelre, de tele volt mindenkinek a zoknija

Még úgy is, hogy Zsófi tanácsokat adott, mit hova tegyek, persze nem hallgattam rá, kikértem magamnak, hogy ezt most én csinálom. Így megtapasztaltam milyen az, amikor én szólok bele az ő alkotásába.

Sőt még úgy is, hogy Bence állandóan a nyakamra járt, hogy mikor jöhet már enni, pedig előtte elmondtam neki, hogy vacsorázzon, mert ha kipakolok, akkor nem jöhet ki a konyhába.

De még úgy is, hogy a férjem meglátta a hatalmas mennyiségű mütyürt, papírt, masnit meg még sok mást, ekkor kifejtette, ha nem lenne tele ezzel egy szekrény, és egy másik a patchwork technikához gyűjtögetett anyagaimmal, akkor talán még el is férnénk a lakásban, és ez a sok cucc 25 évre elég szerinte, főleg ahhoz képest, hogy kb. háromhavonta egyszer készítek hagyományos scrapbookot.

Szóval minden nehézség ellenére élveztem, Anyukám reakciója pedig mindenért kárpótolt. Pityergett....

2008. december

Most még azt hiszem időben vagyok a decemberrel.:))