2011. április 29., péntek

Cecelia Ahern: Bennem élsz

Első mondatok: „Hunyd be a szemed, és bámuld a sötétséget. Ezt tanácsolta apám kislánykoromban, valahányszor nem tudtam aludni. Valószínűleg ebben a pillanatban nem ezt tanácsolná, de ezt fogom tenni. Bámulom a szemhéjam mögött elterülő mérhetetlen sötétet. …. Fellázadok: összeszorítom a szemhéjamat, hogy kiszűrjem a fényt, mert nem hagy elaludni. Pedig a szikrák is azt jelzik, hogy létezik más is, hogy van még remény....Felismerem apám öreg kezének szorítását, és kinyitom a szemem....Mindenáron ragaszkodik a gyermekéhez, pedig én már tudom, hogy elvesztettem az enyém. Nem hagyhatom, hogy ő is elveszítse az övét. Döntök, és máris érzem, ahogy elönt a fájdalom...A szívem rendületlenül ver tovább. Bár összetört, nem adja fel.”

Justin Hitchcock, a jóképű, ámde morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy önzetlen tettével megváltoztatja az életét.

Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő fiatalasszony balesetet szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné... Az ismeretlen férfi emlékei uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy megfejtse a rejtélyt?

Eddig a hivatalos könyvismertető. Maga a könyv érdekes, van egy kis ezoterikus beütése, de nem boncolgatja az író különösebben, hogy mennyire lehetséges, hogy más vérével együtt a gondolatait, a tudását és az emlékeit is megkaphatjuk-e.
Érdekes helyzeteket teremt, közben izgulhatunk, na, végre, akkor most már biztos, hogy találkoznak, és amikor már azt hisszük, hogy minden sínen van, akkor kiderül, hogy ez még nem az.

Joyce és idős édesapja vicces helyzetekbe keverednek, a  lány régi házasságán sem agyal sokat az író, ami rossz, az elmúlt, így szerintem igazán érdekes, szórakoztató könyv kerekedett ebből.

10/10.

2011. április 21., csütörtök

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Részlet a könyvből: „Tíz év nagy idő – gondolta Mary. - Tíz éve születtem.”
Lassan elgondolkozva továbbsétált. Kezdte szeretni a kertet, ahogy megszerette a vörösbegyet, Dickont és Martha édesanyját is. Marthát is szeretni kezdte. Nem is kevés szeretnivaló ez annak, aki nem szokott szeretni. A vörösbegyre úgy gondolt, mint egy emberre. A megszokott úton ment, amely a hosszú borostyánnal befuttatott fal túlsó oldalán húzódott. A fal felett látta a fák koronáját.

...A varázslat mindig szétfeszít, és a semmiből teremt valamit. Minden varázslatból van: a levelek, a fák, a virágok és a madarak, a borzok és a rókák, a mókusok és az emberek. Itt körülöttünk is varázslatnak kell lennie. A kertben, a kert minden zugában. Ez a varázslat állított talpra, és neki köszönhetem, hogy ember lesz belőlem....”

Mary Lennox 10 éves kislány, aki Indiában élt a szüleivel, szolgákkal körülvéve, a szülei nem sokat törődtek vele, éppen ezért a kislányt nem rázta meg, amikor szülei a kolerajárványban meghaltak. Nem voltak érzelmei, nem tudta, mi az a szeretet. Ezután Indiából egyetlen élő rokonához az Angliában élő nagybátyjához kell utaznia. A nagybátyját azonban hónapokig nem látja, itt is a szolgálókkal tartja a kapcsolatot, akik megállapítják, hogy a kislány igencsak csúnyácska és utálatos.

Egészen addig, amíg az egyik szolgálólánytól Marthától nem hall a titkos kertről, ami 10 éve zárva van, a kulcs pedig elásva, mert nagybátyjának ott halt meg a gyönyörű és nagyon szeretett felesége, baleset érte, letört alatta egy faág.

Mary napjait ezek után a titkos kert keresése tölti ki, megismerkedik egy vörösbeggyel és lassacskán megváltozik. Megszépül külsőleg és belsőleg is. Amikor több alkalommal sírást hall a kastélyban elindul a hang után és egy ugyancsak 10 éves gyereket, Colint találja meg, aki az unokaöccse és édesanyja halálakor született. Colin 10 éve ágyban tölti az életét, mert azt hiszik, hogy ő is púpos lesz, mint az apja és hamarosan meg fog halni. A kisfiú ezzel a tudattal éli a napjait, nem tud maga körül senkit elviselni, nem volt soha a szabadban.

Miután Mary megtalálja és mesél neki a titkos kertről, egy barátja Dickon segítségével Colint is leviszik oda és hirtelen a halálraítélt kisfiúból igazi hús-vér gyerek lesz, aki már nem hiszi el, hogy meg fog halni, nem hiszi el, hogy nem tud járni és megtörténik a csoda.

Nagyon aranyos, megható történet, a gyönyörű kert, a friss levegő, a baráti szeretet és a titok megváltoztatja mindannyiuk életét. Természetesen heppiend a könyv vége. Egyetlen hibát tudnék csal felróni, a végkifejletet kicsit tovább húztam volna, nem egy oldalon át, hanem legalább két-három oldalt adtam volna a minden jó, ha a jó a vége résznek. De lehet, hogy ezt csak én érzem így, mert szoktam pityeregni az igazán megható végű könyveken, de mire azt éreztem, hogy pityereghetnék, már vége is volt a könyvnek.:)

De ettől függetlenül a maximális pontszámot érdemli, igazán szép történet.

10/10

2011. április 14., csütörtök

Meg Cabot: Egy neveletlen hercegnő naplója 1-2.


Idézetek a könyvből:A mamám csak olyan pasiknak engedi, hogy ott aludjanak, akiket igazán nagyon szeret. Az elmúlt tizennégy évben eddig összesen három ilyen pasi volt: Wolfgang, akiről kiderült, hogy meleg, Tim, akiről kiderült, hogy republikánus, és most a matektanárom.”

Hová lettek a rendes nagyik, akik pitét sütnek az embernek és arany kincsemnek szólítják? Miért pont nekem jutott ki egy olyan, akinek sminktetoválása van és a tetejébe még ő kurváz le engem?”

Ismét Meg Cabot és ismét tinikönyv. :))

Mia Thermopolis elsős gimnazista, 178 centi, lapos a melle, bukásra áll matematikából, egyszóval éli az átlagos tinédzserek átlagos életét. Festőművész édesanyja egyedül neveli, igencsak liberális módon.

Van édesapja is, akiről Mia hirtelen megtudja, hogy ő Genovia hercege, ezáltal belőle hercegnő lett. Nem tetszik neki a hercegnőség, semmi kedve a nagyanyja illemtanóráihoz, az újságírókhoz, interjúkhoz. Igyekszik is eme kötelezettségek alól kibújni.

Vannak barátnői, régi és új is, van szerelem is, ahogyan egy lányregényben az illik. Vannak bonyodalmak néha, mindez humorral megtűzdelve.

Tetszett a könyv, szórakoztató, kellemes kikapcsolódást nyújtó kedves kis olvasmány.

10/10

2011. április 5., kedd

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi (Kezdet)

Első mondatokból: „...anyu olyanokat mondott, hogy „egy tizennégy éves lány legjobb barátja a naplója”, meg hogy „kamaszkor meghatározó része a naplóírás...” Ezeket nagyjából azokból a szakkönyvekből szedte, amiket előszeretettel böngész. A szüleim a tinédzserré válásomat tragédiaként élik meg, pedig szerintem teljesen normális tizennégy éves vagyok.”

A könyv a Szent Johanna alapítványi gimnázium 9/b osztályos tanulóiról szól. Rentai Renáta 14 éves diáklány naplójából ismerhetjük meg a francia tagozatos gimnázium egyik első osztályát. Reni okos, jó tanuló, szorongásoktól sem mentes kamaszlány, bájos természetével hamar megnyeri osztálytársait és tanárait, valamint bennünket olvasókat is. Legjobb barátnője Virág, aki már nem annyira jó tanuló, viszont kitűnően rajzol és nagyon érzékeny, és emós. Legjobb barátja Arnold, aki szuperintelligens, szuperokos, egész nap olvas, órákon, szünetben, de azért nagyon jó barát. Kinga, az ügyeletes stréber, az egymást állandóan ugrató, de nem túl jól tanuló fiúk, Dave, Ricsi, Robi, Zsolt, a nagyon csendes Gábor, akinek csak a nevét ismerjük meg a könyvben, annyira csendes, Jacques (Zsák) a francia fiú, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a vagány, szívtipró Cortez, akibe Reni szerelmes lesz.

Megismerjük a tanárokat, akik között vannak nagyon szerethetők, utálhatók, mint egy mai középiskolában. Vannak szakkörök, olvasókör, iskolaújság-szerkesztőség, színjátszókör, foci, és rengeteg diákoknak szervezett különprogram.

A háttérben pedig vannak szülők, van köztük elvált, vannak külföldön élők és vannak kedves emberek, mint pl. Reni szülei, akik kamasz kézikönyvekkel felfegyverkezve próbálják nevelni lányukat.

A könyv átlagos fiatalok életéről, mindennapjairól szól, akik tanulnak, barangolnak a világhálón, csetelnek, gördeszkáznak, kirándulni járnak, szerelmesek lesznek. Szóval semmi különleges, mégis nehéz letenni a könyvet, nekem két délutános olvasmány volt.

Szól gimiseknek, fiataloknak és ugyanúgy a szülőknek – mint én -, hiszen szinte a saját problémáinkat, hétköznapjainkat ismertem fel benne.

10/10

2011. április 2., szombat

Hajóépítés az oviban







 


 Egy ovis hajóépítési program végére készültek a képek. Sajna a történet legutolsó képét eltüntette a gépem, ezért kicsit szomorú vagyok. Próbáltam megcsinálni újból, de már nem teljesen emlékszem a versikére, amit a képet készítve rögtönöztem.