2008. augusztus

Színjátszó Tábor

Zsófi és Bence hétvégén jöttek haza egy egyhetes színjátszó táborból. A táborban - bár kemény színészmesterség foglalkozások folytak - nagyon-nagyon remekül érezték magukat, és rengeteg érdekes dolgot tanultak és csináltak.
A táborzáró előadás fantasztikus volt, és bár eddig is tudtam, hogy tehetségesek, most teljességgel meg is bizonyosodtam róla. Képek lesznek még!

Ajánlom még figyelmetekbe férjem blogját, ahol Tituszról két nagyon friss - mai - fotó található, nagyon imádom mindkettőt.

Csüccs..

A tavaszi képek feldolgozásánál egy kicsit megakadtam, most megpróbálom behozni a lemaradásomat. A kép egy tavaszi séta után készült, Titusz leült a lépcsőházban és csak ült, ült...

Boldog szülinapot Zsófi!

Zsófi július 19-én 13 éves lett. Gyönyörűszép, érzékeny lelkű és nagyon okos az én 13 éves nagylányom.
Ez a kép volt a tortáján, hamarosan azt is megmutatom.

Fotók esküvőre

7.


6.

5.


4.


3.


2.


1.


Egy barátnőm kérésére készítettem ezeket a scrapeket, rokonai esküvőjére ajándékba. Mivel nem ismerem az ifjú párt személyesen, ezért többféle stílusban és színben készítettem képeket.
A három kedvencem: az 1., 3., és 5. kép.

Pár kép rólunk

Egy kedves barátom szóbeli figyelmeztetésben részesített, mert nem frissítem a blogomat. :))
Ezért íme egy pár friss kép rólunk, és persze hamarosan scrap-képeket is készítek.

Az egészben tulajdonképpen Ken Follett a hibás, aki megírta egyik kedvenc könyvem a Katedrális folytatását, "Az idők végezetéig" címmel, és már egy hete nem tudom abbahagyni az olvasást. Ezt persze munka után kell érteni, kb. este 7-től 11-ig. Éppen ez az az idő, amit egy hete még a gép előtt töltöttem. De most már lassítok egy kicsit, mert amikor elolvasok egy jó könyvet, akkor utána mindig olyan hiányérzetem van pár napig, és úgy olvasnám még tovább...

Még Tituszról egy sztori:

Elmentünk Nagymamám házához, ami falun van és Titusz nem járt még ott, mert amikor megszületett, Dédi már ágyban fekvő beteg volt és Anyukámnál lakott és lakik azóta is. Átjött a szomszéd néni és próbált Titusszal barátkozni.
- Van kismacskám, gyere nézd meg!- mondta neki.
- Szaladj, nézd meg a kiscsirkéket! - mondtam én, amikor észrevettem őket az udvaron bóklászni.

Titusz átment, és egyszer csak lelkes kiabálást hallottam:

- Anya, nézd, kismacska, itt is kismacska, még egy kismacska... milyen sok kismacska!

...és lelkesen szaladgált a kiscsirkék után.

Na innen látszik, hogy igazi városi gyerek, bár kismacskát látott már, csak azt cicának ismerte, de kiscsirkét élőben még sosem látott. :))

Kalandtúra 2.

Íme az evezés 2. képe. Annyira gyönyörű volt a táj, hogy el sem lehet mondani és a képek sem adják vissza. Egyszer fölénk hajló öreg fák látványában volt részünk, aztán pár perc múlva már sás és nád között siklottunk, szinte a Tüskevárban éreztem magam.

Ezt a gyönyörű látványt mindazok ellenére észleltem, hogy végig komolyan ingadozott a csónakunk, tehát meglehetősen féltem.

Tavirózsák, azaz inkább vízirózsák között siklottunk (hogy miért nem szedtem?), és sok-sok éve nem láttam ennyi szép, kék és zöld szitakötőt, mint itt.

2008. július