Egy kedves barátom szóbeli figyelmeztetésben részesített, mert nem frissítem a blogomat. :))
Ezért íme egy pár friss kép rólunk, és persze hamarosan scrap-képeket is készítek.
Az egészben tulajdonképpen Ken Follett a hibás, aki megírta egyik kedvenc könyvem a Katedrális folytatását, "Az idők végezetéig" címmel, és már egy hete nem tudom abbahagyni az olvasást. Ezt persze munka után kell érteni, kb. este 7-től 11-ig. Éppen ez az az idő, amit egy hete még a gép előtt töltöttem. De most már lassítok egy kicsit, mert amikor elolvasok egy jó könyvet, akkor utána mindig olyan hiányérzetem van pár napig, és úgy olvasnám még tovább...
Még Tituszról egy sztori:
Elmentünk Nagymamám házához, ami falun van és Titusz nem járt még ott, mert amikor megszületett, Dédi már ágyban fekvő beteg volt és Anyukámnál lakott és lakik azóta is. Átjött a szomszéd néni és próbált Titusszal barátkozni.
- Van kismacskám, gyere nézd meg!- mondta neki.
- Szaladj, nézd meg a kiscsirkéket! - mondtam én, amikor észrevettem őket az udvaron bóklászni.
Titusz átment, és egyszer csak lelkes kiabálást hallottam:
- Anya, nézd, kismacska, itt is kismacska, még egy kismacska... milyen sok kismacska!
...és lelkesen szaladgált a kiscsirkék után.
Na innen látszik, hogy igazi városi gyerek, bár kismacskát látott már, csak azt cicának ismerte, de kiscsirkét élőben még sosem látott. :))
2 megjegyzés:
Nagyon aranyos a sztori a kismacskáról. A scraplapon pedig én is hiányoltalak már.
Haha.. ez JÓ :D Micsoda sztori! :-))
Megjegyzés küldése