Íme az evezés 2. képe. Annyira gyönyörű volt a táj, hogy el sem lehet mondani és a képek sem adják vissza. Egyszer fölénk hajló öreg fák látványában volt részünk, aztán pár perc múlva már sás és nád között siklottunk, szinte a Tüskevárban éreztem magam.
Ezt a gyönyörű látványt mindazok ellenére észleltem, hogy végig komolyan ingadozott a csónakunk, tehát meglehetősen féltem.
Tavirózsák, azaz inkább vízirózsák között siklottunk (hogy miért nem szedtem?), és sok-sok éve nem láttam ennyi szép, kék és zöld szitakötőt, mint itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése