2011. február 9., szerda

Magyari Mónika: Szeles napok


Első mondatok: "A semmiből feltámadó, félelmetes erejét megmutató Szél egyszer csak ott termett. Túlvilági hangon kántálta a Holtak énekét, miközben láthatatlan szárnyain már egy új élet kapaszkodott. Könnyek száradtak fel, s könnyektől lettek nedvesek a megfáradt arcok."

"A Szeles napok egy megindító történet anyáról és fiúról , az életük eseményeit végigkísérő titokzatos, már-már félelmetes északi szélről, születésről és halálról..."

"A történet Párizsba és a lenyűgöző dél-franciaországi Provence-ba kalauzol minket. Etienne már érett férfiként és sikeres íróként meséli el kedvesének Sophienak gyermekkorát, édesanyjához fűződő viszonyát és a titkot, amit rajtuk kívül senki nem tud."

A történet két szálon futott, abban, ahol Etienne és Sophie együtt voltak, Etienne elmesélte Sophienak az életét, megtudhattuk megismerkedésük történetét, szerelmüket és boldogságukat, amellyel a gyermeküket várták.
A másik szál már sokkal ezoterikusabb volt. Adva volt Etienne 10 éves forma kisfiú, aki az édesanyjával brutális apja elől Provence-ba menekül, ott töltenek pár hetet. A kisfiú szerelmes volt az édesanyjába, ami egy bizonyos fokig normális, de itt néha már nem volt az. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért szépek és meghatóak voltak azok a leírások, amikor édesanyjához fűződő érzelmeiről beszélt. Tetszett a Provence-beli életük, ott kialakult kapcsolataik, és miközben ott éldegéltek boldogan, az édesanyja elmesélte Etienne-nek, hogy az apja tulajdonképpen nem az apja, és hogy a Szél életük meghatározó eseményeinél mindig ott volt. Ettől többet nem írok róla, mert akkor elárulnék lényeges dolgokat, ha netán valaki el szeretné olvasni. Én egy nap alatt elolvastam, olvastatta magát, de mégsem tudom kijelenteni, hogy jó könyv volt. Néhol elgondolkodtató, néhol vidám, néhol nagyon szívfacsaró, de néhol zavaros és mintha kidolgozatlan lett volna az egész. Néha nagyon mély, néha meg olyan felületes, mindenesetre érdekes volt. 6/10.

Nincsenek megjegyzések: