Ezt a borítójú változatot olvastam én, de a másik borító sokkal jobban tetszik, kicsit fantáziátlannak találom ezt a szerelmes párt, mert bár fő témája a szerelem a könyvnek, de mégsem ennyire egyszerű, hogy egy ilyen borítóval lerendezzék, ettől jóval többről szól a könyv.
Első mondatok: „Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok Henryre, és nem tudom hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad. Elfoglalom magam. Úgy gyorsabban telik az idő. Egyedül fekszem le, egyedül ébredek. Sétálok. Addig dolgozom, amíg elfáradok. Nézem, hogyan játszik a szél a szeméttel, amely egész télen a hó alatt lapult. Minden egyszerűnek látszik, amíg az ember el nem tűnődik rajta. Miért fokozza a szerelmet a távollét?”
A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Henry genetikai hibával született: időnként kizuhan a saját korából és eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Nem tudhatja, mikor történik meg újra, s hol találja magát legközelebb.
Egyetlen biztos pontja Clare, akihez mindig visszatér.
A történet lényeges eleme az időutazás, de nem a központi témája, a lényeg Henry és Clare szerelme, ami mindig, minden körülmények között megmarad, ami Henry állandó utazásai közepette a kikötő.
Időnként igazán elgondolkodtató az időutazás. Henry utazik a múltba, néha csak 1-2 évet, 1-2 órát, de néha sok-sok évet, visszatér gyerekkori önmagához, és ilyenkor jelen van az 5 éves Henry és a 35 éves is. Időnként a jövőbe is utazik, néha el kell gondolkodni rajta, hogy most ez hogy is lehetséges (amennyiben ugye az időutazás lehetséges:), de éppen ez tetszik benne, hogy nem egy szokványos szerelmes regény, de még időutazós regénynek is eléggé érdekfeszítő.
Napló jellegű regény, Clare és Henry maguk mesélik el, saját szemszögükből a történéseket, Henry utazásait, ez plusz pont volt a regényhez. De igazából nincs szükség pluszokra, a regény zseniálisan jól kitalált, nagyon jól megírt, és minden szálnak van vége. Az elején nehezen tudtam követni, illetve inkább nehezen vettem fel az időutazás fonalát, de 20-30 oldal után ez már simán ment.
Mikor így magával ragad egy könyv, elég nehéz belekezdeni bármilyen másikba, úgyhogy azt hiszem egy könnyed tinikönyvvel folytatom.
10*/10 /nem simán 10-es, hanem csillagos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése