Ajánlom kutyás blogunkat, azoknak akiknek van kutyájuk és talán találnak egy-két hasznos dolgot, ami segítségükre lehet.
Azoknak akiknek nincs kutyájuk, de szeretnének érdekes, néha szórakoztató dolgokat olvasni, pl. hogy milyen az élet négy kutyával:)
Azoknak is ajánlom, akik szeretnének kutyust, de még nem szánták el rá magukat, talán kapnak hozzá egy kis kedvet a blogból.
És mindenképpen ajánlom azoknak is, akik nem szeretik a kutyákat, mert a blog olvasása talán hozzásegíti őket ahhoz, hogy megszeressék őket.
A képen látható kutyusok mind a családunk tagjai. Erről szól az otrolhetre elnevezésű blogunk, igaz akkor még csak két kutyánk volt, így nőtt a család létszáma hirtelen ötről hétre:) Azóta még két kutyust befogadtunk.
Az első két kutyus Szaffi az angol cocker spániel, aki most hét hónapos és Maja, a border collie, aki nyolc hónapos. Szaffi érkezett hozzánk először, aztán egy hónap múlva Maja. Mindketten kislányok, nagyon gyönyörűek, okosak. Egy hónapja fogadtuk örökbe Daddyt, aki egy staffordshire keverék, legalábbis az anyukája az volt, a papa ismeretlen. Pár hete még hasonlított az anyukájához, de most leginkább egy hosszúlábú, kajlafülű őzikére hajaz, de nagyon aranyos, ahogy ül és ici-pici szakálla van. A fent említett blogon olvashattok arról, hogy szereztük vissza, miután eltűnt. Pár nappal később érkezett Szeder, ő egy év körüli fekete, vadászkutyára, drótszőrű német vizslára, esetleg korthals griffonra hasonlító nagyon szeretetéhes eb. Ő eddig is gazdánál volt, csak annyira sok energiával volt tele, hogy a család öregebb kutyusát nem hagyta levegőhöz jutni, ezért mi szívesen fogadtuk örökbe, hiszen így saját kutyáinkon gyakorolhattuk a rehabilitációt, figyelhettünk és segíthettünk a falkaszellem kialakításában, idővel pedig más kutyák rehabilitációjába is besegítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése