Először akkor ott folytatom, ahol az előző bejegyzésemet abbahagytam. Tehát késő délután érkeztünk Fertőszéplakra az új házunkba. Megpróbáltunk áramot kapcsolni, de hiába nyomkodtuk a villanyóraszekrény összes kapcsolóját végig, áram nem lett. Telefon a régi tulajnak, aki mozgósította a faluban élő rokonát, Ili nénit, aki a házat felügyelte. Ili néni jött, nyomkodott, de semmi. Sebaj, probléma egy szál se, a 2. szomszédban lakik egyvillanyszerelő, közölte Ili néni és Gabival együtt átindultak érte, aki viszont jött, látott, tekergetett valamit és győzött, lett áramunk!
Javítok, rosszul tudtam a dolgot: Ili néni elhúzott haza, Gabival közölte, hogy két házzal arrébb lakik Imre, a villanyszerelő, szóljunk neki. Úgyhogy így ismerkedtünk meg Imrével. Másnap már megfürödtünk volna, viszont melegvízünk sem volt, ugyanis a villanybojlerből le volt engedve a víz. A megszereléséhez mindenféle kicsi csövek hiányoztak, így ismét Imre segítségére szorultunk. Aki ismét jött, szerelt, hazament mindenféle kellékekért, amikor végzett megkérdeztük, hogy mennyivel tartozunk (előző nap is csak egy köszönöm volt a munkadíj). Most is azt mondta, hogy egészségünkre, és a szomszédok segítenek egymásnak!!! A következő napokban csak Szent Imreként emlegettük :), és igencsak kedvező benyomást keltett bennünk a segítőkészsége. Segítségével lett másnap estére vízvezeték szerelőnk is, akivel megbeszéltük a távollétünkben elvégzendő munkálatokat.
Kipakoltuk a házból az otthagyott bútorokat, és több napon át szellőztettük a kb. 5 éve lakatlan és 2 éve fűtetlen házat.
A munkálatok közben azért adtunk az élvezeteknek is, pl. minden reggel a kertben reggeliztünk.
A zene sem maradhatott el, természetesen:
Közben néha gyönyörködtünk a régiségekben, még jó, hogy kigyönyörködtük magunkat, mert ezt a szép órát elvitték a régi tulajok.
Egy-két munkához már hozzáfogtunk, de arról majd csak a felújítás közben rakom fel a fotókat, látványosabb lesz, ahogy végigkövetjük majd a ház átalakulását.
 |
| Édes vidéki élet:) |
a vacsorafőzés sem maradhatott el, amire igen okosan készültünk egy bográccsal. De ennyiben ki is merült a felkészülésünk, ám kreativitásunkat és találékonyságunkat nem vesztettük el, így Bence nagyszerűen összegyűjtötte a krumplihéjat Maja frizbijében,
aztán a megpucolt krumplit pedig egy talált tejeskannában mostuk meg és tároltuk felhasználásig.
addig Szeder éberen őrködött a bogrács mellett (az alvás csak álca:))
El is készült így a finom paprikás krumpli kolbásszal, ám tálalás előtt egyikőnk (a személyiségi jogok miatt nem nevezek meg senkit) véletlenül felrúgta a bográcsállványt, így a paprikás krumpli elindult a föld felé, de másikunk szerencsére nagyon gyors volt, így megmentette a felét.:) Így viszont elmondhatjuk, hogy első paprikás krumplinkból az új házunkban MINDENKI evett, mert mondanom sem kell, hogy a kutyák egyből előkóstolást végeztek, nem törődve a nem tökéletes tálalással és a forrósággal sem.
Utolsó napunkon megérkeztek a régi tulajok és elvitték még azokat a dolgokat, amikre szükségük van. Közben mi autóztunk egyet a környéken, így véletlenül kiderült, hogy a falu szinte egybeépült Fertőddel, ahol az Eszterházy kastély található. Még egy nagyon szuper kirándulóhely! De annak is nagyon örültünk, hogy a kerékpárút mentén 2 km-re van a legközelebbi falu Hegykő, onnan 2 km-re a következő falu Hidegség, és így tovább, akár Sopronig, közben pedig fel-felbukkannak az ausztriai hegyek.
A hazautunk már teljesen egyszerű volt, semmi kaland, semmi eltévedés.
Két-három hétre elköszönök most tőletek, míg nem sikerül ismét internet-előfizetővé válnunk, aztán jövök az addig történt dolgokkal, közben majd sokat fotózok.
Kellemes nyarat kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése