2011. július 10., vasárnap

Hosszú út

Megjártuk a nagy utat, ismét itthon vagyunk, ami igazából nekünk már nem  az, mert ez már nem a mi lakásunk. Egyre közeledik a költözés időpontja, úgy néz ki másfél hét és indulunk.
Holnap írok majd a házunkban töltött pár napról, ma elmesélem hogyan utaztunk odáig. Délelőtt 10 órakor sikerült elindulnunk. Kölcsönkaptunk egy utánfutót, mert elég sok dolgot kellett magunkkal vinnünk: gázpalack, bogrács, takarók, hálózsákok, sátor, hangfalak, pár tányér és 5 embernek ruha 3 napra, hideg idő és kánikulai változatban is. Az utánfutóhoz tartozott egy szép, kék, tengerszínű ponyva is, amivel letakartuk a holmikat, sebtiben vásárolt Tes.o gazdaságos gumipókokkal legumiztuk és elindultunk. Már 20 km után kiderült, hogy a gumipókok se nem gazdaságosak, se nem használhatóak. Volt amelyik egyszerűen csak elszakadt, de olyan is volt, ami láthatatlanná vált, vagy legalábbis elhagyta a szolgálati helyét. Az utánfutó pedig kibontott vitorlájú hajóként száguldott utánunk az autópályán, ahol abban a tudatban mentünk 110 km/h-s sebességgel, hogy futóval ez a megengedett maximális sebesség. Elégedetten nyugtáztuk mindkét mérés után, amit észrevettünk, hogy nem léptük túl a megengedett sebességet. Az már csak itthon derült ki, hogy utánfutóval 80 km/h ez a megengedett.:)  
Miután még egy pár gumipókot vettünk egy benzinkúton és minden pihenőnél megálltunk vitorlát bontani, bevetettünk még egy kutyapórázt a magát vitorlának gondoló ponyva leszorítására, viszonylag nyugodtan haladtunk tovább.
Egészen Dunakesziig, ami ugyan nem szerepelt az útvonalunkban, de mi olyan kis bénák vagyunk néha, hogy miután két lehetséges lehajtón nem mentünk át az M3-asról az M0-ra, gondoltuk a 3. lehajtó is jó lesz valamire. Gyorsan bekapcsoltuk GPS- kisasszonyt, aki azonnal el is irányított bennünket a Dunakeszi kompkikötőbe, hogy átkeljünk egy szigetre, ahonnan egy másik komppal már Budapesten is vagyunk, de egy általunk egyáltalán nem ismert részen. Úgy döntöttünk, hogy GPS-kisasszonyt ismét szabadságoljuk, köszönjük nem kérünk a dunai kompozásból, és a továbbiakban térkép és útjelző táblák segítségével átautóztunk Budapesten, este 6 óra körül pedig megérkeztünk úti célunkhoz.
Apa, a hős sofőr:)
Holnap folyt. köv.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziasztok!!!

Nem is ti lennétek, ha nem így történne :) ....alig várom a következő beszámolót!
Puszi nektek, jó utat Beacsalád!

alexzsu

Bea írta...

Igen...tényleg nem mi lennénk, még véletlenül túl unalmasra sikerülhetett volna az utunk:)