2007. július 30., hétfő

Erdélyi képeslapok - Tájak és házak















Erdélyi sorozatom utolsó képéhez érkeztem. A vízesés után, megnéztünk még egy várat, ill. egy romot, amit megtaláltunk, így mégsem jöttünk haza vár nélkül.

A hazaút elég eseménytelenül telt, bár Királyhágón át, a Kolozsvár és Nagyvárad közötti nemzetközi úton jöttünk, de nagyon nagy volt a forgalom és a látvány sem volt annyira érdekes, mint az odafelé választott utunkon, ami Szatmárnémeti felől Zilah felé vezetett.

A határon a román oldalon senki nem volt, a magyar oldalon csak megszámolták az útleveleinket, egyeztették az utasok számával és már kis országunkban is voltunk.
A sok szépség után nehéz volt visszaszokni Mátészalka kisvárosi hangulatába, de sebaj, csütörtökön ismét útra kelünk. Irány Kapolcs! Juhéééé!!!!

Erdélyi képeslapok - Állatok















Rengeteg szabadon lófráló állattal, leginkább lóval és tehénnel találkoztunk. A tehéncsorda esti hazamenetelének megnézése mindennapos programunk volt. De a hegyoldalakon juhnyájak fehér kupacával, és magányosan legelésző lovak látványával, no meg az úton hirtelen előbukkanó tehenek látványával nem bírtunk betelni.

Erdélyi képeslapok - Havasrekettyei vízesés















Szerencsésen meg is találtuk. Gyönyörű, 24 m magasról száguld le, hatalmas robajjal a hideg víz. A környékén hűvösebb is a hőmérséklet, mint pl. a faluban. Ide a faluból egy jó minőségű földúton autóval el lehetett jutni, végig a patakparton, ami a vízesés vizét szállította tovább. Itt is elég sűrű erdők voltak, azt hittük, hogy erre már a madár sem jár, de lépten-nyomon patakparton piknikező, sátorozó emberekbe botlottunk, és amikor már tényleg eléggé bent voltunk a sűrűben, egy teljesen frissen épült nyaralótelep bukkant fel a szemünk előtt, bent a patak túloldalán, az erdőben. Az úton egy autó fért el egyszerre, helyenként voltak kialakítva lehúzódásra kis helyek. Ez sem volt izgalommentes, mert nem mindenki közlekedett olyan szép lassan, mint mi.

De a látvány az út végén itt is megért minden veszélyt!

Erdélyi képeslapok - Úton a vízeséshez















Harmadik erdélyi napunkon miután elbúcsúztunk gyönyörűszép szállásunktól és a nagyon kedves háziaktól, elindultunk megkeresni a Havasrekettyei vízesést.

Erdélyi képeslapok - Kalotaszentkirály















2. napunk estéjén még tettünk egy sétát szállásadó falunkban, ami egy nagyon hangulatos, szép kis település.

Erdélyi képeslapok - Havasnagyfalu 3.















Mentünk, mendegéltünk és rájöttünk, hogy egy szépségesen-szép faluba értünk. Ahol nem voltak utcák, nem voltak egymás mellett házak, hanem szép kis gazdaságokból épült fel a település, ami úgy nézett ki amúgy, mint egy Lego-játék.

Voltak nagyon régi házak fából, de még laktak benne, voltak annyira régiek, hogy már beomlottak és voltak újak, amik talán már az idegenforgalomra készülnek, szerintem pár éven belül felfedezik ezt a gyönyörű helyet. Fényképezni a nagy ámulattól elfelejtettünk, szinte csak mikor beértünk akkor kattintottunk egy párat, de aztán annyira tátottuk a szánkat, hogy elfelejtettük.

A falun földút vezetett keresztül, embereket nem nagyon láttunk, pár terepjáró előzött meg bennünket, ami kis megnyugvást adott, hogy mégis vannak erre emberek. Egyszercsak kettéágazott az út, és láss csodát! tábla közölte velünk, hogy merre kell mennünk!

A földúton jött szembe velünk tehén, disznó és lovak is legelésztek az út szélén. Csak úgy, magukban.

Kiértünk a faluból, kb. 10 km/h óra sebességgel mentünk át rajta, egyrészt hogy bámészkodhassunk, másrészt hatalmas kátyúk voltak az úton.

Ekkor egy gyönyörű fenyveserdő tárult a szemünk elé, ezen kellett ismét nekivágnunk a bátorságppróbának, ami levezetett minket a hegyről. Az út elején, a fenyves szélén, tábla figyelmeztetett: Medveveszély! Sajna nem láttunk egyet sem.

Erdélyi képeslapok - Havasnagyfalu 2.




















Íme a hegytető és a kaszáló bácsi.

Erdélyi képeslapok - Havasnagyfalu 1.















Miután felkanyarogtunk a sűrű, sötét erdőben, egyszercsak a szemünk elé tárult a TÁJ. Fent voltunk a hegy legtetején, ahol véget ért az erdő. És minden alattunk volt!! Mi voltunk legfelül. Mit mondjak, elég szép volt!

Mivel a térképünk nem volt túl jó, azt sem tudtuk hol vagyunk. Először a teheneket láttuk meg a hegyoldalban, aztán az embereket és legvégül a kaszáló bácsit. Nagyapámat láttam így kaszálni húszegynéhány évvel ezelőtt.

2007. július 29., vasárnap

Boldogosz névnaposz amigosz!















Nevednek e jeles esete, mely veled megesett, legyen neked kellemes, kedves, erjesztett hegyek leve, kevert szesz-csemege nedve, vedelve vegye el eszed, s reggel esdekelve eskedd: ezen cselekedet nem megengedett, mert neked rettenetes lett.

2007. július 28., szombat

Erdélyi képeslapok - Gátak és tavak















Na itt is az van, hogy a kép egyáltalán nem adja vissza azt, hogy ezek a kőből épült gátmonstrumok mennyire hatalmasak és félelmetesek voltak. Azok a pici színes pöttyök rajta emberek. Ez a Gyalui havasok kezdeténél volt, miután ezen átmentünk, a jobb oldali képen látható sűrű erdős hegyoldalon kanyarogtunk felfelé, kb. 4-5 ilyen gáton mentünk még át. Jobb oldalon szikla, sűrű erdővel, bal oldalon szakadék, és egész lent a tavak. Az úton pedig néha száguldó terepjárók, néha előző túramotorok, szembe is jöttek időnként, és volt olyan, hogy egy kanyar után egyszercsak tele volt útépítő gépekkel az út.

Bevallom féltem, legszívesebben becsuktam volna a szemem, de a látványtól mégsem akartam megfosztani magam. Jól is tettem, mert ami a hegy tetején vár ránk, az maga volt a csoda.

2007. július 27., péntek

Erdélyi képeslapok - Festői környezet















Ebben a festői környezetben kellett volna megtalálnunk egy várromot. Sajna, nem találtunk, pedig gyalogosan is megmásztunk egy-két kisebb hegyet, életünket kockáztatva, rengeteg óriás szöcskével hadakozva, furcsa hangú varjak köröztek fejünk felett, és hatalmas hangyabolyokat kerülgettünk. A lócitromokról nem is beszélve.

De tényleg szépséges volt a táj!

Erdélyi képeslapok - Körösfő















Körösfőre azt mondták, hogy hasonlít Korondhoz. Szerintem csak annyiban, hogy itt is van kirakodás a házak előtt, de Korondon sokkal nagyobb az egész vásár, és nem emlékszem, hogy ennyi kínai holmit láttam volna ott, mint pl. nagy mintás kínai törülköző, vagy az úton jól láthatóvá tévő "kukásmellény". Nem hiszem, hogy az erdélyi lakosok átnyergeltek volna ilyenek gyártására nagyobb haszon reményében :)) Volt azért színes erdélyi rongyszőnyeg, cserépedények, de nekem Korond jobban tetszett.

Azért Zsófi kapott egy szép ruhát - nem a képen lévőt -, Bence egy kalapot, ami varázskalap lehet, mert a zárkózott Bence, rögtön közelebbi ismeretséget kötött két nőnemű lénnyel, Dixie-vel, a pulival és egy helybéli kislánykával.

Tituszt nem nagyon kötötte le a vásár, szinte végigaludta az egészet Apa jó széles vállán.

2007. július 25., szerda

Erdélyi képeslapok - A templom

Erdélyi képeslapok - A Bélesi-tó















Ez itt a tó, vagyis az a csücske, amit meg tudtunk közelíteni. Valószínű, hogy vannak utak, amit csak a helyiek ismernek. Azt hallottuk amúgy a környékről, hogy nagy üdülőtelep, híres és gazdag embereknek is vannak erre nyaralói. Jól el lehet bújni és rejtőzködni...úgyhogy lehet benne valami.

2007. július 24., kedd

Erdélyi képeslapok - Útban Jósikafalvára















Jósikafalvát a 1960-as években elárasztották vízzel. Az ott élőket felköltöztették a hegyre, a régi falut elárasztották, és duzzasztógátat építettek. Hogy miért csinálták mindezt, erre nem tudtam rájönni, pedig alaposan keresgéltem. Ha valaki tudja, megírhatná!!

Nyári melegben a templom tornya kilátszik a vízből. Állítólag! Mert mi nem találtuk meg. Az is igaz, hogy a tavat sem tudtuk körbejárni, mert nem találtuk az utat sem, a falu lakosai viszont 100 %-ban románok, tehát nem tudtunk útbaigazítást kérni tőlük. Legközelebb egy fényképpel készülök a templomról és meg fogom mutatni. Viszont el kell ismernem, hogy itt már azért rendesek voltak, mert amikor megálltunk a falu közepén egy kávéra - amit csomagtartónkból szervíroztunk - , mindenki, aki elment mellettünk, odaköszönt.

2007. július 23., hétfő

Erdélyi képeslapok - A csűrben...















...mindenki fegyvert ragadott. A szénán is jó volt heverészni.

Erdélyi képeslapok - Kalotaszentkirályi udvar















Annyira szép volt az udvar, hogy úgy gondoltam megérdemel egy külön képet. Bal felső sarokban a kert végén csobogó patak, mellette séta a patakhoz a kerten át. Aztán karos láda farakással, lőcsös szekér virágokkal, és muskátlik zöld fazékban. Hát nem szép?

2007. július 20., péntek

Erdélyi képeslapok - Megérkeztünk!















Pár órányi utazás után megérkeztünk. A házat interneten találtam, le is foglaltuk, kicsit tartottam tőle, hogy a képek szépítenek a valóságon. De nem, nagyon kellemesen csalódtunk, a ház még szebb volt, mint vártam. Mindenki el volt ragadtatva, egy igazi erdélyi parasztház. Csak a mienk (sajna csak 2 napra), rajtunk kívül nem volt vendég, és a háziak sem itt laktak.

Az udvar gyönyörű füves és virágos, szekérrel, karosládával, csűrrel, kerttel, a kert végén patakkal.

2007. július 19., csütörtök

Boldog szülinapot!

Erdélyi képeslapok - még mindig úton

Erdélyi képeslapok - útközben















Miután átrobogtunk az üres határon Csengersimánál, a román oldalon két fiatal lány határőrnek öltözve elkérte az útlevelünket, elolvasta a nevünket, és kitalálta ki-kicsoda. Ez kb. fél percig sem tartott és már szabad is volt az út. Matrica, majd Satu-Mare. Itt megörültünk a jól kitáblázott utaknak, és mindjárt az első helyen le is fordultunk, nagy örömünkben. Mentünk, mendegéltünk, mígnem azt vettük észre, hogy rajtunk kívül nem nagyon jár senki ezen az úton, és meglehetősen döcögős, keskeny. Minden útleírás említést tesz a rossz utakról, kátyúkról, úgyhogy éppen csak egy kicsit nyugtalankodtunk. Gondoltuk, máris szembesülünk eme problémával, bár ennyire rossz utakra azért nem számítottunk.

Aztán megláttunk egy táblát, amire az volt írva, hogy "Mikola", azaz "Micula". Tiszta szerencse, hogy románul is ott volt, mert a térképünk csak román volt. Ezután meg az volt a szerencse, ha véletlenül magyarul is volt a táblákra írva, éppen azért,mert térképünk csak román nyelvű volt, viszont a látnivalókat magyar nyelven jegyzeteltem fel. Szóval itt rájöttünk, hogy eltévedtünk, és ellentétes irányba indultunk el, és nem túl messze van az ukrán határ. Mivel egy Európa-körút nem fért volna bele a három-kettő napunkba, gyorsan visszafordultunk. Végülis kb. 10 km pluszt jelentett ez a kis tévedés. Szatmáron kis kérdezősködés után rátaláltunk végre a helyes irányra, és egy lényegesen jobb úton haladhattunk tovább, ami egy ideig nem volt túl érdekes, de aztán elkezdődtek a hegyek, és mi élveztük a tájat.

2007. július 18., szerda

Erdély1 - Indulás















Sziasztok!

Megjártuk Erdélyt!! Annyira gyönyörűséges és csodálatos volt, hogy a képek tuti nem fogják visszaadni. De azért nézegessétek milyen csodák léteznek tőlünk alig 200 kilométernyire.

Az indulás... a kép lehetne egy Wagon-R reklám is, hiszen látható, hogy milyen nagyszerűen befér a csomagtartóba egy 5 fős család cucca 3 napra, ami tulajdonképpen 10 napra is elegendő lett volna, hiszen mindennapra készültünk meleg ruhával is, és a legkisebb és legnagyobb gyermek napi három váltás ruhát pluszban hozott még.

És persze belül is elfértünk mindannyian. Bár a lábam időnként keresni kellett a fényképezőgép, a videokamera, ásványvíz, kajás csomag, térkép, és útleírás között, de kétségtelen tény, hogy mindig megvolt.

Szóval gyertek velem Erdélybe!

2007. július 4., szerda

Tiszapart nyáron















Imádok a tesóimmal homokozni. Ők építenek, én meg lerombolhatom, én nagyokat kacagok, és ez mindenkinek nagyon tetszik. /Titusz/

Szeretek a tesóimmal homokozni. Zsófi állandóan megmondja, hogy csináljam. Titusz meg lerombolja, amit megcsináltam. Hmmm. És még nevetnem is kell a végén. /Bence/

Néha még leülök a tesóimmal homokozni. De csakis azért, hogy Bencét szemmel tartsam, hogy nyugodtan üljön, amikor Titusz lerombolja a homokvárat. Néha én is építek egyet. /Zsófi/