Mentünk, mendegéltünk és rájöttünk, hogy egy szépségesen-szép faluba értünk. Ahol nem voltak utcák, nem voltak egymás mellett házak, hanem szép kis gazdaságokból épült fel a település, ami úgy nézett ki amúgy, mint egy Lego-játék.
Voltak nagyon régi házak fából, de még laktak benne, voltak annyira régiek, hogy már beomlottak és voltak újak, amik talán már az idegenforgalomra készülnek, szerintem pár éven belül felfedezik ezt a gyönyörű helyet. Fényképezni a nagy ámulattól elfelejtettünk, szinte csak mikor beértünk akkor kattintottunk egy párat, de aztán annyira tátottuk a szánkat, hogy elfelejtettük.
A falun földút vezetett keresztül, embereket nem nagyon láttunk, pár terepjáró előzött meg bennünket, ami kis megnyugvást adott, hogy mégis vannak erre emberek. Egyszercsak kettéágazott az út, és láss csodát! tábla közölte velünk, hogy merre kell mennünk!
A földúton jött szembe velünk tehén, disznó és lovak is legelésztek az út szélén. Csak úgy, magukban.
Kiértünk a faluból, kb. 10 km/h óra sebességgel mentünk át rajta, egyrészt hogy bámészkodhassunk, másrészt hatalmas kátyúk voltak az úton.
Ekkor egy gyönyörű fenyveserdő tárult a szemünk elé, ezen kellett ismét nekivágnunk a bátorságppróbának, ami levezetett minket a hegyről. Az út elején, a fenyves szélén, tábla figyelmeztetett: Medveveszély! Sajna nem láttunk egyet sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése