Erdélyi sorozatom utolsó képéhez érkeztem. A vízesés után, megnéztünk még egy várat, ill. egy romot, amit megtaláltunk, így mégsem jöttünk haza vár nélkül.
A hazaút elég eseménytelenül telt, bár Királyhágón át, a Kolozsvár és Nagyvárad közötti nemzetközi úton jöttünk, de nagyon nagy volt a forgalom és a látvány sem volt annyira érdekes, mint az odafelé választott utunkon, ami Szatmárnémeti felől Zilah felé vezetett.
A határon a román oldalon senki nem volt, a magyar oldalon csak megszámolták az útleveleinket, egyeztették az utasok számával és már kis országunkban is voltunk.
A sok szépség után nehéz volt visszaszokni Mátészalka kisvárosi hangulatába, de sebaj, csütörtökön ismét útra kelünk. Irány Kapolcs! Juhéééé!!!!
A határon a román oldalon senki nem volt, a magyar oldalon csak megszámolták az útleveleinket, egyeztették az utasok számával és már kis országunkban is voltunk.
A sok szépség után nehéz volt visszaszokni Mátészalka kisvárosi hangulatába, de sebaj, csütörtökön ismét útra kelünk. Irány Kapolcs! Juhéééé!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése