Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Részlet a könyvből: „Tíz év nagy idő – gondolta Mary. - Tíz éve születtem.”

Lassan elgondolkozva továbbsétált. Kezdte szeretni a kertet, ahogy megszerette a vörösbegyet, Dickont és Martha édesanyját is. Marthát is szeretni kezdte. Nem is kevés szeretnivaló ez annak, aki nem szokott szeretni. A vörösbegyre úgy gondolt, mint egy emberre. A megszokott úton ment, amely a hosszú borostyánnal befuttatott fal túlsó oldalán húzódott. A fal felett látta a fák koronáját.

...A varázslat mindig szétfeszít, és a semmiből teremt valamit. Minden varázslatból van: a levelek, a fák, a virágok és a madarak, a borzok és a rókák, a mókusok és az emberek. Itt körülöttünk is varázslatnak kell lennie. A kertben, a kert minden zugában. Ez a varázslat állított talpra, és neki köszönhetem, hogy ember lesz belőlem....”

Mary Lennox 10 éves kislány, aki Indiában élt a szüleivel, szolgákkal körülvéve, a szülei nem sokat törődtek vele, éppen ezért a kislányt nem rázta meg, amikor szülei a kolerajárványban meghaltak. Nem voltak érzelmei, nem tudta, mi az a szeretet. Ezután Indiából egyetlen élő rokonához az Angliában élő nagybátyjához kell utaznia. A nagybátyját azonban hónapokig nem látja, itt is a szolgálókkal tartja a kapcsolatot, akik megállapítják, hogy a kislány igencsak csúnyácska és utálatos.

Egészen addig, amíg az egyik szolgálólánytól Marthától nem hall a titkos kertről, ami 10 éve zárva van, a kulcs pedig elásva, mert nagybátyjának ott halt meg a gyönyörű és nagyon szeretett felesége, baleset érte, letört alatta egy faág.

Mary napjait ezek után a titkos kert keresése tölti ki, megismerkedik egy vörösbeggyel és lassacskán megváltozik. Megszépül külsőleg és belsőleg is. Amikor több alkalommal sírást hall a kastélyban elindul a hang után és egy ugyancsak 10 éves gyereket, Colint találja meg, aki az unokaöccse és édesanyja halálakor született. Colin 10 éve ágyban tölti az életét, mert azt hiszik, hogy ő is púpos lesz, mint az apja és hamarosan meg fog halni. A kisfiú ezzel a tudattal éli a napjait, nem tud maga körül senkit elviselni, nem volt soha a szabadban.

Miután Mary megtalálja és mesél neki a titkos kertről, egy barátja Dickon segítségével Colint is leviszik oda és hirtelen a halálraítélt kisfiúból igazi hús-vér gyerek lesz, aki már nem hiszi el, hogy meg fog halni, nem hiszi el, hogy nem tud járni és megtörténik a csoda.

Nagyon aranyos, megható történet, a gyönyörű kert, a friss levegő, a baráti szeretet és a titok megváltoztatja mindannyiuk életét. Természetesen heppiend a könyv vége. Egyetlen hibát tudnék csal felróni, a végkifejletet kicsit tovább húztam volna, nem egy oldalon át, hanem legalább két-három oldalt adtam volna a minden jó, ha a jó a vége résznek. De lehet, hogy ezt csak én érzem így, mert szoktam pityeregni az igazán megható végű könyveken, de mire azt éreztem, hogy pityereghetnék, már vége is volt a könyvnek.:)

De ettől függetlenül a maximális pontszámot érdemli, igazán szép történet.

10/10