HÓ!

Ma reggel felébredtünk és minden fehér volt!! Tituszt nem lehetett ágyban tartani, gyorsan magára kapkodta a ruháit, és a tavalyi csizmáját!! Állítólag jó volt a lábára, bár tavaly óta több számmal nagyobb cipőket kellett neki vennem, de a csizmák biztos nőnek néha...:)

Erről eszembe is jut egy régi történet Bence óvodás korából. Volt egy szép, új, márkás sportcipője, nagyon új volt, nemrégen kezdtük el hordani. Egyik este, amikor érte mentem az oviba azt vettem észre, hogy meglehetősen koszos és elhasznált volt a cipője, meg teljesen kitágult, de mivel siettünk, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Otthon azonban ismét szemügyre vettem a cipőt! Két számmal nagyobb volt, mint a mienk!! Másnap reggel kiderítettem ki a cipő tulajdonosa, aki visszahozta a mienket. Aztán egész nap ezen mosolyogtam, hogy mi könnyen fel tudtunk húzni egy két számmal nagyobb cipőt, de vajon az az apuka, aki beleszuszakolta a két számmal kisebb cipőbe gyermeke lábát, aztán hazasétált vele :), elgondolkodott-e vajon az élet egyszerű kis dolgain... Például, hogy milyen gyorsan megnőnek a gyerekek, de legfőképpen a lábuk :))))

Visszatérve Tituszra és a ma reggeli hóra, hógolyóztunk egy kicsit, meg hóembert építettünk, Titusz nagy lelkesen megállapította, hogy milyen szépen ropog a lába alatt a hó, és „óóóó, a szomszédban is esik a hóóóó!!!” felfedezését is megtette, aztán én bementem a házba, Titusz még maradt egy kicsit. Pár perc múlva keserves arccal jön befelé, hogy megfagyott a keze, és nem tudja lehúzni a csizmáját. Valami mást csináltam, ezért megkértem, hogy húzza már le magának.

• Kéérlek anyaaa! Csak ezt a kettőt húúúzd már le! - mondta Titusz. :))

A kutyák is érdekesen reagáltak a hóra. Snickers még nem látott havat és miután 5 percig szemlélte a járdáról, a ház tövéből, egyszer csak belemerészkedett. Rövid szaglászás után ugrálni kezdett, négylábról elrugaszkodva, mint a kiskecskék. Nagyon aranyos volt. Szeder is terpeszben járkált a hóban, mint aki nem is akarja lerakni a lábát, de ha már mégis le kell, akkor minél kevesebbet kelljen lépnie.