Ő nagyapám. Mi unokák csak Papókának hívtuk. Sok mindent tanultam tőle. Pl. hogy kell férfibicikli vázán utasként csücsülni, hogyan lehet fából pisztolyt faragni, kaszálni is elvitt, de azt sosem tudtam megtanulni. Hiába, mégiscsak lányból vagyok.
15 éves voltam, amikor meghalt. Én is fiatal voltam, és ő sem volt még öreg.
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyok egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák, drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább szűz gondolatként.
/Juhász Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése