Kukucs

Imádom ezt a képet, ahogy egyik szemével kukucskál a ribizlibokor mögül!

Kezdődik a suli!

Bence és Zsófi lassan és szomorúan készülnek suliba. Zsófi ezeket a füzeteket alkotta magának, talán így jobb kedvvel fog az órákon ücsörögni.

Az aláhúzás véletlenül van, nem bírok rájönni, hol lehet kikapcsolni, bocsi....:)) Sőt a szöveg sem jó helyre került...., nem tud valaki nekem egy kis továbbképzést adni a blogspot.com kezeléséből, szerkesztésből. :)), de ezt tényleg komolyan írtam!

"Szkreppel" a család!

Zsófinak így nyár végére megjött a kedve a szkreppeléshez és szebbnél szebb képeket készít.

Nagyijának (az én anyukámnak) egy Mama-album készítésébe fogott bele.

Ez a borítója:

A betűk alapját kartonpapírból vágta ki, vízfestékkel befestette, és ráírta fekete filctollal. A jobb felső sarokba a virág véletlenül került, ugyanis Zsófi elrontott egy lyukasztást, de szerintem nem tett rosszat a képnek.

Ez az album első oldala:


Ez a kép különösen tetszik nekem, maga a fotó is kedvencem volt már régen, és a történet hozzá is aranyos és jellemző. Zsófi jól megtalálta hozzá a körítést úgy gondolom.


Ezt a képet a keresztapjáról készítette, aki a képen talán 14 éves, most pedig 34, ő az én öcsém.

Remélem meglepődtél tesókám! :))

Nagyon tetszik a kép sarkában a csipke, jól passzol a képen lévő terítőhöz.



A képen nagyapám van, szeretem a régi képeket, szép és egyszerű, igazán illik egy (akkor még) fiatalemberhez.

Ez a kép az abszolút kedvenc. Ma amikor hazajöttem a munkából egy iszonyú zűrös nap után, Zsófi ezzel fogadott. Teljesen meghatódtam, és mivel nem tudom mindig kimutatni az érzéseimet, ezért lehet, hogy nem is látta rajtam, hogy mennyire meghatódtam és örültem neki.

De tudom, hogy holnap úgyis elolvassa a blogot, és akkor majd megtudja, hogy ez egy igazi ajándék volt, ami feledtette is velem a nap nehézségeit, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen ügyes lányom van, és itt köszönöm neked mégegyszer Zsófi!!

Ez a két kép pedig Bence munkája, aki kedvet kapott Zsófitól a szkreppeléshez. Neki ez egy kirándulás volt, mert ő igazából rajzolni szeret, de szerintem ügyes scrapes válna belőle. Azt pedig most vettem csak igazán észre, hogy a két kép így egymás mellé került, hogy tulképpen az egész családot feldolgozta. A felső képen mi vagyunk a férjemmel, Titusz még a pocakomban volt, lenti képen pedig azt hiszem féléves.

Volt emberek...

Sziasztok!

Meglehetősen régen jártam már erre és sajnos ugyanilyen régen nem foglalkoztam a képeimmel. Valahogy nekem ez a nyár olyan rohanós volt. Nagy nyaralást nem sikerült összehozni az idén, de rövidebb időkre kiruccantunk ide-oda, hétvégi bulikon is voltunk, és úgy gondolom ezért csak futok magam után, nem tudom sikerül-e valaha is utolérni magam...

Azért végre sikerült egy képet csinálnom, kérésre. Készítettem ezzel az idézettel egy elhunyt rokonom emlékére egyet és Anyukám barátnőjét annyira meghatotta, hogy ő is szeretne egy ilyet.
Két képet sikerült előkeresnie, egyik a szülei esküvői képe, ami elég rossz állapotban volt.
Így nézett ki:


Amennyire tudtam, javítottam rajta. Javítás után ilyen lett:



Retusálásban egyáltalán nincs még gyakorlatom, úgyhogy a szakavatott szemek biztos látják a javításokat....

Volt még egy másik képem is, ez:


A bejelölt részen van anyukám barátnője és imádott apukája. Jobban ragaszkodott az édesapjához, ezért őket így külön kiemeltem.
A kész kép ez lett, A4-es méretben szeretném előhívatni, nem tudom jó lesz-e a minősége, mert az eredeti képek elég kicsik voltak.