bea photos

Költözés előtt

2011-07-16T18:59:00.005+01:00

Először akkor ott folytatom, ahol az előző bejegyzésemet abbahagytam. Tehát késő délután érkeztünk Fertőszéplakra az új házunkba. Megpróbáltunk áramot kapcsolni, de hiába nyomkodtuk a villanyóraszekrény összes kapcsolóját végig, áram nem lett. Telefon a régi tulajnak, aki mozgósította a faluban élő rokonát, Ili nénit, aki a házat felügyelte. Ili néni jött, nyomkodott, de semmi. Sebaj, probléma egy szál se, a 2. szomszédban lakik egyvillanyszerelő, közölte Ili néni és Gabival együtt átindultak érte, aki viszont jött, látott, tekergetett valamit és győzött, lett áramunk!

Javítok, rosszul tudtam a dolgot: Ili néni elhúzott haza, Gabival közölte, hogy két házzal arrébb lakik Imre, a villanyszerelő, szóljunk neki. Úgyhogy így ismerkedtünk meg Imrével. Másnap már megfürödtünk volna, viszont melegvízünk sem volt, ugyanis a villanybojlerből le volt engedve a víz. A megszereléséhez mindenféle kicsi csövek hiányoztak, így ismét Imre segítségére szorultunk. Aki ismét jött, szerelt, hazament mindenféle kellékekért, amikor végzett megkérdeztük, hogy mennyivel tartozunk (előző nap is csak egy köszönöm volt a munkadíj). Most is azt mondta, hogy egészségünkre, és a szomszédok segítenek egymásnak!!! A következő napokban csak Szent Imreként emlegettük :), és igencsak kedvező benyomást keltett bennünk a segítőkészsége. Segítségével lett másnap estére vízvezeték szerelőnk is, akivel megbeszéltük a távollétünkben elvégzendő munkálatokat.

Kipakoltuk a házból az otthagyott bútorokat, és több napon át szellőztettük a kb. 5 éve lakatlan és 2 éve fűtetlen házat.

A munkálatok közben azért adtunk az élvezeteknek is, pl. minden reggel a kertben reggeliztünk.

A zene sem maradhatott el, természetesen:

Közben néha gyönyörködtünk a régiségekben, még jó, hogy kigyönyörködtük magunkat, mert ezt a szép órát elvitték a régi tulajok.

Egy-két munkához már hozzáfogtunk, de arról majd csak a felújítás közben rakom fel a fotókat, látványosabb lesz, ahogy végigkövetjük majd a ház átalakulását.

A reggeli, a napi munka és a henyélések után

Édes vidéki élet:)

a vacsorafőzés sem maradhatott el, amire igen okosan készültünk egy bográccsal. De ennyiben ki is merült a felkészülésünk, ám kreativitásunkat és találékonyságunkat nem vesztettük el, így Bence nagyszerűen összegyűjtötte a krumplihéjat Maja frizbijében,

aztán a megpucolt krumplit pedig egy talált tejeskannában mostuk meg és tároltuk felhasználásig.

A munkából mindenki kivette a részét, míg Titusz Maja felügyelete alatt fürdött,

addig Szeder éberen őrködött a bogrács mellett (az alvás csak álca:))

El is készült így a finom paprikás krumpli kolbásszal, ám tálalás előtt egyikőnk (a személyiségi jogok miatt nem nevezek meg senkit) véletlenül felrúgta a bográcsállványt, így a paprikás krumpli elindult a föld felé, de másikunk szerencsére nagyon gyors volt, így megmentette a felét.:) Így viszont elmondhatjuk, hogy első paprikás krumplinkból az új házunkban MINDENKI evett, mert mondanom sem kell, hogy a kutyák egyből előkóstolást végeztek, nem törődve a nem tökéletes tálalással és a forrósággal sem.

Utolsó napunkon megérkeztek a régi tulajok és elvitték még azokat a dolgokat, amikre szükségük van. Közben mi autóztunk egyet a környéken, így véletlenül kiderült, hogy a falu szinte egybeépült Fertőddel, ahol az Eszterházy kastély található. Még egy nagyon szuper kirándulóhely! De annak is nagyon örültünk, hogy a kerékpárút mentén 2 km-re van a legközelebbi falu Hegykő, onnan 2 km-re a következő falu Hidegség, és így tovább, akár Sopronig, közben pedig fel-felbukkannak az ausztriai hegyek.

A hazautunk már teljesen egyszerű volt, semmi kaland, semmi eltévedés.

Két-három hétre elköszönök most tőletek, míg nem sikerül ismét internet-előfizetővé válnunk, aztán jövök az addig történt dolgokkal, közben majd sokat fotózok.

Kellemes nyarat kívánok mindenkinek!

Hosszú út

2011-07-10T23:25:00.002+01:00

Megjártuk a nagy utat, ismét itthon vagyunk, ami igazából nekünk már nem az, mert ez már nem a mi lakásunk. Egyre közeledik a költözés időpontja, úgy néz ki másfél hét és indulunk.

Holnap írok majd a házunkban töltött pár napról, ma elmesélem hogyan utaztunk odáig. Délelőtt 10 órakor sikerült elindulnunk. Kölcsönkaptunk egy utánfutót, mert elég sok dolgot kellett magunkkal vinnünk: gázpalack, bogrács, takarók, hálózsákok, sátor, hangfalak, pár tányér és 5 embernek ruha 3 napra, hideg idő és kánikulai változatban is. Az utánfutóhoz tartozott egy szép, kék, tengerszínű ponyva is, amivel letakartuk a holmikat, sebtiben vásárolt Tes.o gazdaságos gumipókokkal legumiztuk és elindultunk. Már 20 km után kiderült, hogy a gumipókok se nem gazdaságosak, se nem használhatóak. Volt amelyik egyszerűen csak elszakadt, de olyan is volt, ami láthatatlanná vált, vagy legalábbis elhagyta a szolgálati helyét. Az utánfutó pedig kibontott vitorlájú hajóként száguldott utánunk az autópályán, ahol abban a tudatban mentünk 110 km/h-s sebességgel, hogy futóval ez a megengedett maximális sebesség. Elégedetten nyugtáztuk mindkét mérés után, amit észrevettünk, hogy nem léptük túl a megengedett sebességet. Az már csak itthon derült ki, hogy utánfutóval 80 km/h ez a megengedett.:)

Miután még egy pár gumipókot vettünk egy benzinkúton és minden pihenőnél megálltunk vitorlát bontani, bevetettünk még egy kutyapórázt a magát vitorlának gondoló ponyva leszorítására, viszonylag nyugodtan haladtunk tovább.

Egészen Dunakesziig, ami ugyan nem szerepelt az útvonalunkban, de mi olyan kis bénák vagyunk néha, hogy miután két lehetséges lehajtón nem mentünk át az M3-asról az M0-ra, gondoltuk a 3. lehajtó is jó lesz valamire. Gyorsan bekapcsoltuk GPS- kisasszonyt, aki azonnal el is irányított bennünket a Dunakeszi kompkikötőbe, hogy átkeljünk egy szigetre, ahonnan egy másik komppal már Budapesten is vagyunk, de egy általunk egyáltalán nem ismert részen. Úgy döntöttünk, hogy GPS-kisasszonyt ismét szabadságoljuk, köszönjük nem kérünk a dunai kompozásból, és a továbbiakban térkép és útjelző táblák segítségével átautóztunk Budapesten, este 6 óra körül pedig megérkeztünk úti célunkhoz.

Apa, a hős sofőr:)

Holnap folyt. köv.

Chika Unigwe: Fekete pillangók

2011-07-10T22:01:00.000+01:00

Ama, Sisi, Efe és Joyce. Négy afrikai nő, akiknek a sorsa elválaszthatatlanul összefonódott. A kilátástalanságból a szebb jövő reményében egy nigériai strici segítségével Belgiumba szöknek, ahol kirakatokból árulják testüket. Egyedül, kiszolgáltatottan tengődnek egy idegen országban. Mikor egyikőjüket brutálisan meggyilkolják, a tragikus esemény kíméletlen önvizsgálatra kényszeríti a lányokat. Az életben maradt három lány elmeséli egymásnak az életét, ki hogyan jutott ide. Amikor a legelső történetet elolvastam, azt hittem nincs megrázóbb ennél, de aztán jött a második lány története és harmadiké, ami már elképzelhetlenül tragikus és szomorú volt.

Az egész könyv szomorú és megrázó, a lányok élete, mielőtt prostituáltak lettek, és a várva várt változás is hiába jött, nem tudják a lányok, hogy megszabadulnak-e ettől a munkától és sorstól valaha is, érdemes volt-e mindent maguk mögött hagyva a csalóka külföldi életbe belevágniuk. Az olvasó számára kiderül, hogy miért és hogyan halt meg a negyedik lány Sisi, de társnőik számára soha. Ezért ők még nem adják fel, harcolnak tovább az álmaikért.

10/10

Költözünk!!!!

2011-07-01T22:48:00.003+01:00

Sziasztok!

Elnézést kérek mindenkitől, aki idelátogatott az elmúlt napokban és nem tapasztalt semmi életjelet. De hatalmas dolog előtt állunk!! Megvalósítjuk az egyik álmunkat! Azaz elköltözünk, méghozzá Sopron közelébe, Fertőszéplakra. Ez egy barátságos, szép kis falu, nem messze az osztrák határtól.

Nem annyira hirtelen a döntés, évekkel ezelőtt merült fel bennünk először, hogy szívesen élnénk Sopronban vagy legalábbis a közelében. Nem beszéltünk róla mindennap, de szívünk mélyén dédelgettük ezt az álmot, sőt amikor legutóbb ott jártunk, elhatároztuk, hogy egyszer biztos, hogy itt fogunk élni.

Ez a szép kis tornácos ház lesz az elkövetkező években az otthonunk. Nagyon sokan mondják nekünk, hogy bátrak vagyunk, hogy csak úgy itt hagyunk csapot-papot, bele merünk vágni egy ilyen nagy változásba. A kétkedőknek ajánlom olvassák el Rhonda Byrne A Titok c. könyvét, higgyenek benne, bízzanak magukban és bármit meg tudnak csinálni. Azt hiszem a mi kezünkbe nagyon jókor került ez a könyv. Sőt, ki merem jelenteni, hogy a könyv elolvasásának hatására vágtunk bele ebbe a nagy kalandba. Hittük azt, hogy ebben a gazdasági helyzetben eladjuk a panellakásunkat (rengeteg eladó panel van a városban), és hittünk abban is, hogy találunk egy olyat, amire mindig is vágytunk. Szóval működik a bevonzás, mert mi bevonzottunk egy kedves, tornácos parasztházat. Persze voltak előttünk is akadályok, nehézségek. Legelőször is szüleink csendes (vagy nem csendes) ellenkezése. Tudom, hogy igazából szeretetből ellenkeztek, hogy 500 km-rel távolabb költözünk tőlük, de ez még Magyarország, és sokkal jobb ha együtt örülhet az ember a szüleivel, minthogy rossz érzésekkel, megbántottsággal menjen el. Ahogy teltek a hetek - sok nem volt, mert elég gyorsan nyélbe ütöttünk mindent - úgy gondolom most már szüleink felől kezdhetünk megnyugodni, mintha megbarátkoztak volna a gondolattal. Vagy legalábbis úgy tesznek :) Aztán persze még voltak akadályok, de már egy jó párat leküzdöttünk, bizonyítja a fenti ház.

Jelenlegi lakásunk, vagyis már nem a mienk, pedig most így néz ki:

Dobozok, zsákok, káosz, egy újabb akadály, amin át kell küzdenünk magunkat. Kicsit későbbre csúszott a költözésünk időpontja (csak maximum két héttel), a legfőbb akadály lesz az egyre gyarapodó dobozok között éldegélnünk. Az éldegéléssel igazából nincs baj, inkább a mozgással.:) Na, azt nem nagyon tudunk. És miközben agilityzve eljutunk egyik pontból a másikba, még ráléphetünk egy-egy kutyafarokra, de a fejünkre pottyanhat esetleg egy fekete kismacska, Kormi. Akiről majd a kutyás blogunkban láthattok képeket, hamarosan. Valamint arról is beszámolok a blogban, hogy is vannak négylábú családtagjaink.

És egy kép arra a kérdésre, amit nagyon sokan megkérdeznek tőlünk, hogy mit fogunk ott csinálni.

Bizony, elindult a kutyasulink, működik a dolog, és nincs attól jobb érzés, amikor az ember azt csinálhatja, amit szeret. Egy újabb megmérettetés, hogy mindezt áthelyezzük az ország másik végébe, de kutyák mindenhol vannak és meg vagyok győződve arról, hogy a megszokott módon vesszük az akadályokat.

Akik ebben segítenek nekünk:

Balról jobbra: Szeder, Daddy, Szaffi és Maja

Most egy hétre elbúcsúzom, mert elmegyünk pár napra "nyaralni" az új házunkba.:) Azazhogy felmérjük, előkészítjük a terepet, aztán jöhet a költöztető kamion!! (köszi a tesómnak) és utána a lakásfelújítás. Már furcsa lenne, ha nem fordítva csinálnánk a dolgokat, hanem a megszokott rendben.:)

Mindenkinek szép nyarat kívánok és természetesen szeretném, ha a nagy kalandból a blogon keresztül Ti is kivennétek a részeteket. Szóval várok mindenkit továbbra is szeretettel!

Vass Virág: Sokszor csókol, India!

2011-06-07T11:12:00.002+01:00

„Török Szonja, a kedves, bár néha kicsit elveszett tévés újságírónő négy kudarcba fulladt szerelem és majdnem esküvő után a klímakutató Hargitai Zoltán oldalán – úgy tűnik – megtalálja végre a boldogságot. Vagy mégsem? Egy hihetetlen kaland várja: egy dokumentumfilm forgatására Indiába utazik, és meglátogatja Bombayben Nonitát, az ottani tévé „arcát”. India, a titokzatos azonban nem adja magát könnyen: a mérhetetlen szegénység és az európai szemmel felfoghatatlan luxus, a nagycsalád, a női alárendeltség és kiszolgáltatottság témáit feltáró Szonja életét is fenekestül felforgatta. Veszélybe sodorja kapcsolatát Hargitaival, egy új szerelmet ígérve, és kikezdi Nonitával való barátságát is. Az elkészült dokumentumfilm pedig fordulópontot jelent tévés karrierjében. Szonján múlik, hogy mennyit hajlandó kockáztatni azokért, akiket szeret és mennyit a szakmai elvekért, amikben hisz.”

Eddig a hivatalos ismertető. Említettem már régebben, hogy nem mindig abban a hangulatban kezdünk el olvasni egy könyvet, hogy értékelni tudjuk. Bár úgy gondolom, hogy a könyv, azaz egy jó könyv dolga, illetve feladata éppen az, hogy hangulatba hozzon, magával ragadjon, kikapcsoljon, magasságokba emeljen, vagy éppen lehúzzon a mélybe.

Ezzel a könyvvel egyik sem történt, nagy várakozással kezdtem bele, de egy idő után éreztem, hogy nem köt le, nem érdekel, úgyhogy gyorsan elolvastam. Könyvet nem szeretek félbehagyni, letenni, ezért volt inkább a gyors, kicsit felületes olvasás.

Lehet, hogy az alapsztori jó lett volna, de nem éreztem kidolgozottnak sem a szereplőket, sem a helyzeteket, sem az egész történetet. Nem találtam az ismertetőben említett barátságot Nonitával, az indiai tévé híradósával, sem a nagy szerelmet Hargitai Zoltánnal, de még a brit-hindu Adammel sem.

Lehet, hogy sokkal többet vártam ettől a könyvtől?

6/10

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. (Együtt)

2011-06-01T21:17:00.001+01:00

Kíváncsian vártam ezt a részt, de nehezen vettem fel ismét a ritmust. Kicsit unalmasnak indult az eleje, de nyilván más a lendülete az előzőleg olvasott Meg Cabot könyvhöz képest. Végül is a könyv Rentai Renáta első évfolyamos Szent Johannás gimnazista naplója, ez a rész a 2. félévről szólt, egy félév közepén semmi érdekes sincs az iskolában sem, ezért talán elfogadható, hogy a könyv is unalmasan indult. De ahogy telt az idő és ismét részesei lehetünk az osztály mindennapi életének, barátságoknak, szerelmeknek, órai feleléseknek, tanár-diák viszonynak, akkor már igazán olvastatja magát a könyv, drukkolunk Reninek, hogy végre sikerüljön Cortez figyelmét felkeltenie, ugyanakkor mérgesek is vagyunk rá, mert lehetne kevésbé béna, ez értendő Cortezre és a rajzórákra is. Persze, ha minden egyből szép és jó lenne, Cortez beleszeretett volna már ebben a részben, és Reni tökéletesen tudna rajzolni, akkor viszont mi történne a többi részben?

Összességében tetszett a könyv, idővel elolvasom a következőt is.

9/10

Egyéb kreatívságok

2011-05-29T10:02:00.001+01:00

Egy kicsit a scrapbook háttérbe szorult most nálam, de megígértem magamnak, hogy csak átmenetileg, mert amúgy hiányzik ám. Képeink bőven vannak hozzá, úgyhogy hamarosan beállítok valamiféle rendszerességet ebben a dologban is. Azért néha rájön a kezeimre, hogy csinálnának valamit, így születtek a ezek a dobozok is.

Cipősdobozokat fedtem be újságból kivágott mindenféle képekkel, nagyon jó szolgálatot tesznek sok apró dolog tárolásánál, és esztétikusabbak is, mint pl. egy műanyag doboz.

Középen első horgolási próbálkozásom, egy telefontartó. Aranyos és szeretem, két hibája van, kicsit nagy, mert eléggé kitágult már rögtön a használatbavétel után, és a gomblyuk nehezen működik. Igazából nem minden hívónak van türelme kivárni, amíg kihalászom a táskámból a telefont és közelharcot vívok a gombbal. Akinek fontos, az úgyis visszahív:)
A horgolt négyzetekből álló takaró közös munka Anyukámmal. Én beszereztem hozzá az anyagot, (kedvenc turkálómból mindennap felvásároltam az új fonalakat), anyukám meghorgolt sok-sok négyzetet, én a végén összevarrtam őket. Terveztem azt is, hogy majd körbehorgolom, de mikor megláttam mekkora lett a takaró, úgy gondoltam nem tudok újabb két évet várni arra, hogy használhassam is, ezért elvetettem a körbehorgolási ötletemet.:)

Három a kislány

2011-05-28T20:30:00.002+01:00

Ez a bejegyzés önálló életre kelt!! Pár hete, amikor felraktam a képeket, valami technikai zűr volt a blogspoton, és két egész napra eltűntek a képek. Aztán visszajöttek. Most meg helyet cseréltek!!!!! A pár héttel ezelőtti bejegyzés áthelyezte magát ide!!!!

Három a kislány ennél a családnál, de most csak kettő volt otthon, amikor náluk jártam és nagy örömmel gyakoroltam rajtuk/velük fotózni. Igazán jó fotóalanyok voltak, Viki - ő a baba - minden nyűgösködés nélkül tűrte az öltöztetést, a vetkőztetést, a pucérkodást, a különféle kendőket és remekül viselte a tesója Lili segítségét is.:)

Lili már egy picivel nagyobb kislány, ő is bevetett mindenféle kelléket, hintát, szánkót, krétákat, kismotort, hogy igazán sikeres legyen a fotózás.

Köszönöm a két lánynak és Anitának az anyukájuknak a fotózás lehetőségét.

Ízelítőül íme pár kép, kicsit kísérleteztem különböző fotószerkesztők kínálatával, van amelyik kép régies lett, van amelyik retro és van amelyiken a színekkel játszottam egy kicsit.

Meg Cabot: Locsifecsi királynő

2011-05-26T17:24:00.000+01:00

Lizzie Nichols diplomáját ünnepli éppen családja és barátai körében, amikor kiderül, hogy tulajdonképpen még nincs is meg a diplomája, ugyanis hiányzik a szakdolgozata. Ezt azonban csak ő tudja, és nem tántorítja el nyári tervétől, miszerint meglátogatja Andrew-t, angol barátját, akivel az egyetemen alakult ki a kapcsolatuk, három hónapja járnak, de csak egy napot töltöttek együtt. A pasi azonban igazi nagy csalódás, és miután Lizzie végre szembesítette magával ezt a tényt, vonatra ül és Párizsba utazik, ahol legjobb barátnője Shari egy középkori kastélyban tölti a nyarat a barátjával. A vonaton Lizzie megismerkedik Luke-kal egy jóképű, megértő sráccal, aki türelmesen végighallgatja az összes titkát, a diplomanélküliségét, a szakítását és kétségbeesését. Lizzie úgy gondolja, hogy soha többé nem látja a srácot, ezért mert ennyit fecsegni magáról. Aztán kiderül, hogy ő a házigazda a kastélyban, ahová Lizzie Sharihoz készül. Gyönyörű barátnő várja az állomáson, aki elfuvarozza mindkettőjüket a kastélyba.

Lizzie úgy érzi, hogy Luke minden tekintetben tökéletes pasi, még abban is, hogy foglalt, mert ő sosem kezdene egy foglalt pasival, és amúgy sem hiányzik a szakítás után egy újabb kapcsolat, tehát kíváncsian vág bele a nyaralásba, ahol egy esküvői előkészület kellős közepébe csöppen.

A szája viszont egyfolytában locsog, olykor az agyától függetlenül, hamarabb fecseg, mint gondolkozik. Ez néha kellemetlen helyzetekbe is sodorja, de azért a könyv végére kiderül, hogy a locsogás néha kifizetődő.

Meg Cabot hozza a szokásos kedves, aranyos, poénos stílusát, és örömmel nyugtáztam, hogy ismét egy sorozatra bukkantam, tehát további részek várnak rám a könyvtárban, amit biztosan el fogok olvasni.

10/10

Boldog szülinapot!

2011-05-22T22:51:00.005+01:00

Csak úgy, szülinapodra:

Senki sem tévesztheti szem elől, mit is akar igazán. Még akkor sem, ha olykor úgy tűnik, erősebb a világ meg a többiek. Ez a titok nyitja: nem szabad csüggedni.

/Paulo Coelho/

Minden idők legnagyobb felfedezése, hogy az ember meg tudja változtatni a jövőjét pusztán azáltal, hogy megváltoztatja a hozzáállását.

Oprah Winfrey

Az egyik legnagyobb megelégedettséget az életben annak megvalósítása adja, amelyről mások azt állítják, nem tudod megtenni.

Walter Bagehot

Tessa de Loo: Ikrek

2011-05-17T11:44:00.001+01:00

Első mondatok: „- Szentséges ég! Mi ez itt? Egy halottasház? Lotte Goudrian felriadt jóleső szendergéséből, enyhe kábultságában úgy tűnt neki, hogy nem érzi a testét – nem érezte az öregségét sem. Szempilláin át egy gömbölyded figurát látott, aki a makulátlanul világoskék fürdőköpeny alatt éppúgy mezítelen volt, mint ő, és aki most hangosan becsapta maga mögött az ajtót.”

Több, mint negyven év után a belgiumi fürdőhelyen, Spaban véletlenül találkozik egymással a 74 esztendős Anna és Lotte, akik ikertestvérek. 1916-ban Kölnben látták meg a napvilágot. Szüleik korai halála után a lányokat elszakították egymástól. A Hollandiában nevelkedett Lotte, akinek a családja a világháború idején bujkáló zsidóknak nyújtott menedéket, kezdetben nagyon bizalmatlanul áll szemben megtalált ikertestvérével. Majd Anna történetét végighallgatva megismeri a másik oldalát annak, amit saját maga átélt: az egyszerű német emberek háború alatti szenvedését. Míg ő egy nagy család óvó közegében nő fel, Annát a gazdaságot megörökölt nagybátyja és annak felesége, mint olcsó munkaerőt kihasználja, ezért még idejében úgy dönt, hogy saját kezébe veszi élete alakulását.

Fiatalkorukban, előbb a háború kitörése előtt, később a háború után közvetlenül a testvérek kétszer találkoztak. Mindkettő rosszul sikerült találkozás volt.

Visszaemlékezéseikben két szemszögből láthatjuk a háború eseményeit. Anna Németországban maradt, ezáltal közvetlenül részesévé vált a háborúnak, míg Lotte Hollandiában élt. Életük elmesélése közben nem nagyon tudtak felengedni, és közel kerülni egymáshoz. Lotte éreztette Annával, hogy ők, németek voltak a háború okozói. Nem fogadta el a tényt, hogy a német kisemberek is szenvedtek, éheztek, meghaltak és szörnyűségeket éltek át. Nem emlékezett már az őket életük első hat évében összekötő szeretetre, a szüleikre. Annának nagyon nehéz élete volt, igazi szülők, a testvére nélkül. Az egyetlen ember, aki szerette, aki feleségül vette, meghalt a háború végén. Gyermeke nem született. Lotte volt a végső szalmaszál, hogy tartozzon valakihez. De a szalmaszál körbevette magát a ridegség páncéljával. Amikor már felengedett, késő volt.

Nehéz, szomorú, megrázó könyv. Komoly, jól megírt, tartalmas regény, otthon ajánlom olvasni, amikor igazán van időnk rá, oda tudunk figyelni, bele tudunk mélyedni.

10/10

Kutyás blogunk

2011-05-14T19:00:00.001+01:00

Ez egy blogajánló bejegyzés:)

Ajánlom kutyás blogunkat, azoknak akiknek van kutyájuk és talán találnak egy-két hasznos dolgot, ami segítségükre lehet.

Azoknak akiknek nincs kutyájuk, de szeretnének érdekes, néha szórakoztató dolgokat olvasni, pl. hogy milyen az élet négy kutyával:)

Azoknak is ajánlom, akik szeretnének kutyust, de még nem szánták el rá magukat, talán kapnak hozzá egy kis kedvet a blogból.

És mindenképpen ajánlom azoknak is, akik nem szeretik a kutyákat, mert a blog olvasása talán hozzásegíti őket ahhoz, hogy megszeressék őket.

A képen látható kutyusok mind a családunk tagjai. Erről szól az otrolhetre elnevezésű blogunk, igaz akkor még csak két kutyánk volt, így nőtt a család létszáma hirtelen ötről hétre:) Azóta még két kutyust befogadtunk.

Az első két kutyus Szaffi az angol cocker spániel, aki most hét hónapos és Maja, a border collie, aki nyolc hónapos. Szaffi érkezett hozzánk először, aztán egy hónap múlva Maja. Mindketten kislányok, nagyon gyönyörűek, okosak. Egy hónapja fogadtuk örökbe Daddyt, aki egy staffordshire keverék, legalábbis az anyukája az volt, a papa ismeretlen. Pár hete még hasonlított az anyukájához, de most leginkább egy hosszúlábú, kajlafülű őzikére hajaz, de nagyon aranyos, ahogy ül és ici-pici szakálla van. A fent említett blogon olvashattok arról, hogy szereztük vissza, miután eltűnt. Pár nappal később érkezett Szeder, ő egy év körüli fekete, vadászkutyára, drótszőrű német vizslára, esetleg korthals griffonra hasonlító nagyon szeretetéhes eb. Ő eddig is gazdánál volt, csak annyira sok energiával volt tele, hogy a család öregebb kutyusát nem hagyta levegőhöz jutni, ezért mi szívesen fogadtuk örökbe, hiszen így saját kutyáinkon gyakorolhattuk a rehabilitációt, figyelhettünk és segíthettünk a falkaszellem kialakításában, idővel pedig más kutyák rehabilitációjába is besegítenek.

Cecelia Ahern: Bennem élsz

2011-04-29T21:25:00.001+01:00

Első mondatok: „Hunyd be a szemed, és bámuld a sötétséget. Ezt tanácsolta apám kislánykoromban, valahányszor nem tudtam aludni. Valószínűleg ebben a pillanatban nem ezt tanácsolná, de ezt fogom tenni. Bámulom a szemhéjam mögött elterülő mérhetetlen sötétet. …. Fellázadok: összeszorítom a szemhéjamat, hogy kiszűrjem a fényt, mert nem hagy elaludni. Pedig a szikrák is azt jelzik, hogy létezik más is, hogy van még remény....Felismerem apám öreg kezének szorítását, és kinyitom a szemem....Mindenáron ragaszkodik a gyermekéhez, pedig én már tudom, hogy elvesztettem az enyém. Nem hagyhatom, hogy ő is elveszítse az övét. Döntök, és máris érzem, ahogy elönt a fájdalom...A szívem rendületlenül ver tovább. Bár összetört, nem adja fel.”

Justin Hitchcock, a jóképű, ámde morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy önzetlen tettével megváltoztatja az életét.

Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő fiatalasszony balesetet szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné... Az ismeretlen férfi emlékei uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy megfejtse a rejtélyt?

Eddig a hivatalos könyvismertető. Maga a könyv érdekes, van egy kis ezoterikus beütése, de nem boncolgatja az író különösebben, hogy mennyire lehetséges, hogy más vérével együtt a gondolatait, a tudását és az emlékeit is megkaphatjuk-e.

Érdekes helyzeteket teremt, közben izgulhatunk, na, végre, akkor most már biztos, hogy találkoznak, és amikor már azt hisszük, hogy minden sínen van, akkor kiderül, hogy ez még nem az.

Joyce és idős édesapja vicces helyzetekbe keverednek, a lány régi házasságán sem agyal sokat az író, ami rossz, az elmúlt, így szerintem igazán érdekes, szórakoztató könyv kerekedett ebből.

10/10.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2011-04-23T10:44:00.000+01:00

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

2011-04-21T17:56:00.000+01:00

Részlet a könyvből: „Tíz év nagy idő – gondolta Mary. - Tíz éve születtem.”

Lassan elgondolkozva továbbsétált. Kezdte szeretni a kertet, ahogy megszerette a vörösbegyet, Dickont és Martha édesanyját is. Marthát is szeretni kezdte. Nem is kevés szeretnivaló ez annak, aki nem szokott szeretni. A vörösbegyre úgy gondolt, mint egy emberre. A megszokott úton ment, amely a hosszú borostyánnal befuttatott fal túlsó oldalán húzódott. A fal felett látta a fák koronáját.

...A varázslat mindig szétfeszít, és a semmiből teremt valamit. Minden varázslatból van: a levelek, a fák, a virágok és a madarak, a borzok és a rókák, a mókusok és az emberek. Itt körülöttünk is varázslatnak kell lennie. A kertben, a kert minden zugában. Ez a varázslat állított talpra, és neki köszönhetem, hogy ember lesz belőlem....”

Mary Lennox 10 éves kislány, aki Indiában élt a szüleivel, szolgákkal körülvéve, a szülei nem sokat törődtek vele, éppen ezért a kislányt nem rázta meg, amikor szülei a kolerajárványban meghaltak. Nem voltak érzelmei, nem tudta, mi az a szeretet. Ezután Indiából egyetlen élő rokonához az Angliában élő nagybátyjához kell utaznia. A nagybátyját azonban hónapokig nem látja, itt is a szolgálókkal tartja a kapcsolatot, akik megállapítják, hogy a kislány igencsak csúnyácska és utálatos.

Egészen addig, amíg az egyik szolgálólánytól Marthától nem hall a titkos kertről, ami 10 éve zárva van, a kulcs pedig elásva, mert nagybátyjának ott halt meg a gyönyörű és nagyon szeretett felesége, baleset érte, letört alatta egy faág.

Mary napjait ezek után a titkos kert keresése tölti ki, megismerkedik egy vörösbeggyel és lassacskán megváltozik. Megszépül külsőleg és belsőleg is. Amikor több alkalommal sírást hall a kastélyban elindul a hang után és egy ugyancsak 10 éves gyereket, Colint találja meg, aki az unokaöccse és édesanyja halálakor született. Colin 10 éve ágyban tölti az életét, mert azt hiszik, hogy ő is púpos lesz, mint az apja és hamarosan meg fog halni. A kisfiú ezzel a tudattal éli a napjait, nem tud maga körül senkit elviselni, nem volt soha a szabadban.

Miután Mary megtalálja és mesél neki a titkos kertről, egy barátja Dickon segítségével Colint is leviszik oda és hirtelen a halálraítélt kisfiúból igazi hús-vér gyerek lesz, aki már nem hiszi el, hogy meg fog halni, nem hiszi el, hogy nem tud járni és megtörténik a csoda.

Nagyon aranyos, megható történet, a gyönyörű kert, a friss levegő, a baráti szeretet és a titok megváltoztatja mindannyiuk életét. Természetesen heppiend a könyv vége. Egyetlen hibát tudnék csal felróni, a végkifejletet kicsit tovább húztam volna, nem egy oldalon át, hanem legalább két-három oldalt adtam volna a minden jó, ha a jó a vége résznek. De lehet, hogy ezt csak én érzem így, mert szoktam pityeregni az igazán megható végű könyveken, de mire azt éreztem, hogy pityereghetnék, már vége is volt a könyvnek.:)

De ettől függetlenül a maximális pontszámot érdemli, igazán szép történet.

10/10

Boldog szülinapot Anyukám!

2011-04-18T17:28:00.000+01:00

Meg Cabot: Egy neveletlen hercegnő naplója 1-2.

2011-04-14T09:34:00.000+01:00

Idézetek a könyvből: „A mamám csak olyan pasiknak engedi, hogy ott aludjanak, akiket igazán nagyon szeret. Az elmúlt tizennégy évben eddig összesen három ilyen pasi volt: Wolfgang, akiről kiderült, hogy meleg, Tim, akiről kiderült, hogy republikánus, és most a matektanárom.”

„Hová lettek a rendes nagyik, akik pitét sütnek az embernek és arany kincsemnek szólítják? Miért pont nekem jutott ki egy olyan, akinek sminktetoválása van és a tetejébe még ő kurváz le engem?”

Ismét Meg Cabot és ismét tinikönyv. :))

Mia Thermopolis elsős gimnazista, 178 centi, lapos a melle, bukásra áll matematikából, egyszóval éli az átlagos tinédzserek átlagos életét. Festőművész édesanyja egyedül neveli, igencsak liberális módon.

Van édesapja is, akiről Mia hirtelen megtudja, hogy ő Genovia hercege, ezáltal belőle hercegnő lett. Nem tetszik neki a hercegnőség, semmi kedve a nagyanyja illemtanóráihoz, az újságírókhoz, interjúkhoz. Igyekszik is eme kötelezettségek alól kibújni.

Vannak barátnői, régi és új is, van szerelem is, ahogyan egy lányregényben az illik. Vannak bonyodalmak néha, mindez humorral megtűzdelve.

Tetszett a könyv, szórakoztató, kellemes kikapcsolódást nyújtó kedves kis olvasmány.

10/10

Daddy fürdik

2011-04-09T10:07:00.000+01:00

Daddyről és a többiekről bővebben olvashatsz ezen a blogon.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi (Kezdet)

2011-04-05T08:46:00.000+01:00

Első mondatokból: „...anyu olyanokat mondott, hogy „egy tizennégy éves lány legjobb barátja a naplója”, meg hogy „kamaszkor meghatározó része a naplóírás...” Ezeket nagyjából azokból a szakkönyvekből szedte, amiket előszeretettel böngész. A szüleim a tinédzserré válásomat tragédiaként élik meg, pedig szerintem teljesen normális tizennégy éves vagyok.”

A könyv a Szent Johanna alapítványi gimnázium 9/b osztályos tanulóiról szól. Rentai Renáta 14 éves diáklány naplójából ismerhetjük meg a francia tagozatos gimnázium egyik első osztályát. Reni okos, jó tanuló, szorongásoktól sem mentes kamaszlány, bájos természetével hamar megnyeri osztálytársait és tanárait, valamint bennünket olvasókat is. Legjobb barátnője Virág, aki már nem annyira jó tanuló, viszont kitűnően rajzol és nagyon érzékeny, és emós. Legjobb barátja Arnold, aki szuperintelligens, szuperokos, egész nap olvas, órákon, szünetben, de azért nagyon jó barát. Kinga, az ügyeletes stréber, az egymást állandóan ugrató, de nem túl jól tanuló fiúk, Dave, Ricsi, Robi, Zsolt, a nagyon csendes Gábor, akinek csak a nevét ismerjük meg a könyvben, annyira csendes, Jacques (Zsák) a francia fiú, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a vagány, szívtipró Cortez, akibe Reni szerelmes lesz.

Megismerjük a tanárokat, akik között vannak nagyon szerethetők, utálhatók, mint egy mai középiskolában. Vannak szakkörök, olvasókör, iskolaújság-szerkesztőség, színjátszókör, foci, és rengeteg diákoknak szervezett különprogram.

A háttérben pedig vannak szülők, van köztük elvált, vannak külföldön élők és vannak kedves emberek, mint pl. Reni szülei, akik kamasz kézikönyvekkel felfegyverkezve próbálják nevelni lányukat.

A könyv átlagos fiatalok életéről, mindennapjairól szól, akik tanulnak, barangolnak a világhálón, csetelnek, gördeszkáznak, kirándulni járnak, szerelmesek lesznek. Szóval semmi különleges, mégis nehéz letenni a könyvet, nekem két délutános olvasmány volt.

Szól gimiseknek, fiataloknak és ugyanúgy a szülőknek – mint én -, hiszen szinte a saját problémáinkat, hétköznapjainkat ismertem fel benne.

10/10

Hajóépítés az oviban

2011-04-02T11:12:00.000+01:00

Egy ovis hajóépítési program végére készültek a képek. Sajna a történet legutolsó képét eltüntette a gépem, ezért kicsit szomorú vagyok. Próbáltam megcsinálni újból, de már nem teljesen emlékszem a versikére, amit a képet készítve rögtönöztem.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

2011-03-28T16:50:00.002+01:00

Ezt a borítójú változatot olvastam én, de a másik borító sokkal jobban tetszik, kicsit fantáziátlannak találom ezt a szerelmes párt, mert bár fő témája a szerelem a könyvnek, de mégsem ennyire egyszerű, hogy egy ilyen borítóval lerendezzék, ettől jóval többről szól a könyv.

Első mondatok: „Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok Henryre, és nem tudom hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad. Elfoglalom magam. Úgy gyorsabban telik az idő. Egyedül fekszem le, egyedül ébredek. Sétálok. Addig dolgozom, amíg elfáradok. Nézem, hogyan játszik a szél a szeméttel, amely egész télen a hó alatt lapult. Minden egyszerűnek látszik, amíg az ember el nem tűnődik rajta. Miért fokozza a szerelmet a távollét?”

A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Henry genetikai hibával született: időnként kizuhan a saját korából és eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Nem tudhatja, mikor történik meg újra, s hol találja magát legközelebb.

Egyetlen biztos pontja Clare, akihez mindig visszatér.

A történet lényeges eleme az időutazás, de nem a központi témája, a lényeg Henry és Clare szerelme, ami mindig, minden körülmények között megmarad, ami Henry állandó utazásai közepette a kikötő.

Időnként igazán elgondolkodtató az időutazás. Henry utazik a múltba, néha csak 1-2 évet, 1-2 órát, de néha sok-sok évet, visszatér gyerekkori önmagához, és ilyenkor jelen van az 5 éves Henry és a 35 éves is. Időnként a jövőbe is utazik, néha el kell gondolkodni rajta, hogy most ez hogy is lehetséges (amennyiben ugye az időutazás lehetséges:), de éppen ez tetszik benne, hogy nem egy szokványos szerelmes regény, de még időutazós regénynek is eléggé érdekfeszítő.

Napló jellegű regény, Clare és Henry maguk mesélik el, saját szemszögükből a történéseket, Henry utazásait, ez plusz pont volt a regényhez. De igazából nincs szükség pluszokra, a regény zseniálisan jól kitalált, nagyon jól megírt, és minden szálnak van vége. Az elején nehezen tudtam követni, illetve inkább nehezen vettem fel az időutazás fonalát, de 20-30 oldal után ez már simán ment.

Mikor így magával ragad egy könyv, elég nehéz belekezdeni bármilyen másikba, úgyhogy azt hiszem egy könnyed tinikönyvvel folytatom.

10*/10 /nem simán 10-es, hanem csillagos/

Matyó készlet

2011-03-26T17:52:00.001+01:00

Ezeket a képeket már mutattam itt a blogban, de talán azt még nem írtam, hogy saját készítésű készletből vannak. Egy scraptársam Moncsi vállalkozott rá, hogy kipróbálja ő is előzetesen, az anyukájáról készített egy képet, ami nagyon tetszett nekem, mert érdekes volt látni, hogy egy másik ember teljesen máshogy közelíti meg a készletet, az is nagyon tetszett, hogy ezzel az egyszerű készlettel mély érzéseket, érzelmeket pendített meg. Köszönöm Moncsi!

Úgyhogy útjára bocsátom az első készletemet, bár már tudom, hogy vannak hibái, ezekből tanultam, a következőnél, ami már félkész állapotban van, javítom ezeket a hibákat. Ha letöltitek és alkottok belőle képet, akkor kérlek benneteket, jelezzétek egy kommentben, hogy összegyűjthessem a blogomban az alkotásokat, köszi előre is.

This is a Hungarian folk collection. I ask you if you use it signal it in a comment in order for me to be allowed to publish it in my blog. Thank you.

Letöltés/Download papírok

Letöltés/Download motívumok

Kutyák és emberek

2011-03-24T20:08:00.000+01:00

Ha szeretitek a kutyusokat, nézzétek meg a kutyás blogunkat.

Iszkaszentgyörgy

2011-03-22T19:21:00.000+01:00

James Patterson-Howard Roughan: Nászút

2011-03-22T15:32:00.000+01:00

Első mondatok: „A dolgok nem mindig olyanok, amilyeneknek látszanak. Az egyik percben még tökéletesen jól vagyok. A másikban összegörnyedek, és halálfélelmemben megmarkolom a gyomromat. Mi az ördög történik velem?”

Nora Sinclair gyönyörű, gazdag, sikeres nő. Lakberendezőként keresi a kenyerét, nem is keveset. Utazás előtt áll, elbúcsúzik szerelmétől Connortól, aki egy csodás szeretkezés után megkéri egy hatalmas briliánsgyűrűvel a lány kezét, aki boldogan mond igent.

Ezután repülőre ül, Bostonba repül, ahol egy általa stílusosan és gazdagon berendezett házba lép be a saját kulcsával és karjai közép repül az ott lakó dúsgazdag fiatalembernek, aki mellesleg híres író és nem mellesleg Nora férje. Ki is Nora Sinclair?

Melyik férfi milyen szerepet játszik az életében? És mi történt a neves, dúsgazdag kardiológussal, Nora volt férjével, aki 40 évesen szívrohamban elhunyt? Különös dolgok történnek a lány közelében forgolódó férfiakkal.

Fontos szerepet játszik még a regényben egy Craig nevű biztosítási ügynök, aki tulajdonképpen John O Hara FBI nyomozó, és Susanne a felettese, aki meg az ő életében játszik fontos szerepet.

Ahogy a nyomozás halad előre, lassan kiderül kicsoda Nora és az is, hogy miért tesz bizonyos dolgokat.

James Patterson második könyve az előző – Suzanne naplója Nicholasnak – után nem volt túl jó választás. Kriminek krimi volt, nem is lett volna rossz, ha nem érzek benne elvarratlan szálakat. És felesleges volt benne egy másik nyomozás bizonyos pénzek és társaságok után, mert számomra az is elég érthetetlen és befejezetlen, kidolgozatlan maradt.

Hamar elolvastam, mert vártam valami meglepő, igazán izgalmas fordulatra, de ez elmaradt, csalódott voltam a könyv végén. Kikapcsolódásnak jó volt, éppen arra való, hogy három gyerek és két kutya okozta hangzavar közben megpróbáltam kikapcsolódni, végülis az sikerült. De a Suzanne naplója Nicholasnak című könyvének a nyomába sem léphet, persze teljesen más stílus, de akkor sem.:)

6,5/10

Farsang az oviban 4.

2011-03-20T11:51:00.000+01:00

Ezennel befejeztem a farsangi képek közzétételét. :)

James Patterson: Suzanne naplója Nicholasnak

2011-03-18T17:48:00.000+01:00

Részlet a könyvből: „Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét.”

Katie sikeres, szép, csinos fiatal nő. Története azzal kezdődik, hogy szerelme Matt egy év után elhagyja. Éppen azon a napon, amikor Katie meg akarja neki mondani, hogy kisbabájuk lesz. Küld Katienek egy naplót.

A regény a naplórészletekből és Katie napjaiból felváltva épül fel. Katie olvassa a naplót, amelyet egy Suzanne nevű fiatal nő írt kisfiának Nicholasnak. A naplóból kiderül, hogy Suzanne Matt szerelme és felesége, Nicholas pedig a szerelmük gyümölcse. A naplót olvasva Katie megkedveli Suzanne-t, és egyre inkább nem érti, mit keresett mellette, vele Matt, miért szeretett bele, miért titkolta el élete többi részét.

Nagyon szép, megható, szomorú szerelmi történet. Hiába szép minden és boldog mindenki, az élet sokszor máshogy gondolja...

Ez volt az első könyvem az írótól, de azt hiszem rajongója lettem.

10/10

Farsang az oviban 3.

2011-03-11T20:59:00.000+01:00

Bárdos András: Love story

2011-03-10T17:37:00.000+01:00

BÁRDOS ANDRÁS: LOVE STORY (Mit érez egy férfi?)

Első mondatok: „Három évvel ezelőtt – emlékszem a napra, az órára, a percre – minden előzmény nélkül lettem szerelmes. Mit mondhat az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos.”

A történet Erich Segal Love Story-ja, csak ez 2010 Magyarországán játszódik , egy fiú és egy lány különös kapcsolatáról, az őket körülvevő világról, brókerekről, bajtársakról, orvosokról, szülőkről.

A főszereplő férfi, Olivér 25-30 éves fiatalember, gazdag, modellkülsejű sztárbróker, ám érzelmi intelligenciája nulla. Egyszer csak hirtelen élete része lesz Eszter, akibe Olivér elmondása szerint beleszeret. Ennek a szerelemnek viszont nem sok jelét látjuk mi olvasók, mert eleinte ugyanúgy folytatja az életét, edzéssel, rengeteg munkával, szórakozással, kokainnal és nőkkel, mint azelőtt.

Feleségül is veszi a lányt, de a történet nincs kibontva érzelmekre, részletekre, lehet, hogy így éreznek a férfiak? A főszereplő legalábbis biztos így, és ezért nekem meglehetősen ellenszenves szereplő volt. Biztos, hogy a férfiak teljesen máshogy éreznek, élnek meg bizonyos dolgokat, de nem hiszem, hogy ennyire leegyszerűsítve és érzelemmentesen. Tehát nem derül ki számomra a könyvből, hogy mit érez egy férfi.

Olivér nem áll igazán a lány mellett dolgokban, nem segít enyhíteni a lány leukémiás apja miatt érzett aggodalmát, felelősségét, látszólag szinte alig vesz részt az életében, miközben rengeteg pénzt visz haza. Eszter egy idő után gyereket szeretne, elmennek orvosi kivizsgálásra és ott derül ki a lány halálos betegsége, és hogy nagyon rövid idejük van hátra. Ekkor kezdenek Olivérből felszínre törni, vagy egyáltalán megjelenni érzelmek, de ekkor már késő.

Tetszett az Eszter alakja, légiessége, szerénysége, humora és szerelme Olivér iránt, bár azt nem értem mit szeretett benne.

Nem úgy kezdtem el olvasni a könyvet, mintha az eredetit olvasnám és azt hiszem ezért kijelenthetem, hogy tetszett, rövid egy-két óra alatt elolvasható, nagyon mai olvasmány.

8/10

Farsang az oviban 2.

2011-03-08T15:29:00.001+01:00

Herta Müller: Lélegzethinta

2011-03-06T19:35:00.000+01:00

Részlet az első fejezetből: „Még tartott a háború 1945 januárjában. A nagy ijedelemben, hogy a tél kellős közepén elvisznek az oroszok ki tudja, hová, mindenki adni akart nekem valamit, ami talán hasznos lehet, ha már segíteni úgysem segít semmit. Mert a világon semmi nem segített már. Mivel megmásíthatatlanul ott voltam az oroszok listáján, mindenki adott nekem valamit, és gondolt közben, amit gondolt. Én pedig magamhoz vettem, és arra gondoltam a tizenhét évemmel, hogy éppen jókor jön ez az utazás. Jobb lett volna, ha nem az oroszok listája, de ha nem lesz túl rossz, akkor nekem még jó is.”

Leo Auberg 17 éves kamaszfiú rajta volt az oroszok listáján, akik minden német nemzetiségű 17 és 45 év közötti román állampolgárt kényszermunkatáborba, lágerbe vittek. Menekülni szeretett volna a kisvárosból, mert volt egy titka, homoszexuális volt, félt, hogy kitudódik.

Nagymamája búcsúmondata ez volt: Tudom, hogy visszajössz. Ez a mondat tartotta Leot életben az 5 év alatt.

Megismeri a szenvedést, a hideget, a tetveket, szenet lapátol, cementet hord, kemény fizikai munkát végez, mindezt állandóan éhesen. Az éhségangyal állandó társa a lágerévek alatt. Megtanul koldulni, megalázkodni, mezei növényekből ételt főzni. Halott társáról a ruhát levenni, tovább hordani, mert ez létszükséglet. Őrizni a táborban is a titkát. Az 5. lágerévben sorsuk jobbra fordul, munkájukért pénzt kapnak, élelmet tudnak venni a piacon, ruhákat varratnak maguknak. Egyszerre várják a szabadulásukat és félelemmel tölti el őket a kinti világ. Már-már azt érzik, hogy jobb lenne ott maradni, azokkal élni, akikkel közösek a gondjaik, az emlékeik, mert mit fog ő otthon kezdeni a többiekkel. Az első években a családja, a honvágy éltette és nagymamája mondata. Aztán egy levelezőlapon megtudta, hogy testvére született, a „pótgyermek”, ez annyira fájt neki, hogy tudatosan eltávolította magát a szüleitől, a családjától és azt a szeretetteljes, közvetlen kapcsolatot már hazatérte után sem sikerült soha elérnie.

Amikor konkrét tényekről mesél Leo, akkor olvastatta magát a könyv, és teljesen beleéltem magam szerencsétlen helyzetükbe. Voltak olyan részek azonban, amire nagyon kellett koncentrálnom. Ezeket a részeket úgy magyaráztam magamnak, hogy Leo a képzeletébe menekült, hogy el tudja viselni a lágeréletet, mintha lett volna egy másik élete is, amit delíriumban, vagy éppen fű hatása alatt töltött. Persze ezt a transzállapotot okozhatta az éhség, a hideg, a nyomorúság, tudattalanul vagy tudatosan agykontrollozott és elröpítette magát valahová messzire.

2009-ben kapott Nobel-díjat a szerző. Nem tudom hogyan vagyok a Nobel díjasokkal. Elolvasom, mert Nobel-díjas és mert kíváncsi vagyok rá. De közben nem szórakozom annyira jól. Lehet, hogy a Nobel-díj csak irodalmi értéket képvisel inkább, nem feltétlenül a kikapcsolódó szórakoztatás a célja.

Ebben a könyvben megtaláltam többször is a címadó mondatot, pl. itt: „Nyomást érzek a gyomromban, fölszáll a szájpadlásomig. Túllendül a lélegzethinta, levegő után kapkodok.”

7/10.

Farsang az oviban 1.

2011-03-05T11:10:00.002+01:00

Megleptem Titusz csoporttársait farsangi képekkel.

Meg Cabot: Airhead (Ki vagyok én?)

2011-03-02T10:04:00.001+01:00

Részlet a könyvből: „Mi ad helyet a személyiségnek? Vagy más szóval... a lelkünknek? Az agyunk? Vagy a szívünk és a testünk? Nikki Howard agya valóban nem működik már. A szíve azonban ver tovább.”

Meg Cabottól olvastam már könyvet, többet is, eddig nem csalódtam benne. Ezt egy kicsit félve kölcsönöztem ki, ugyanis vérbeli tinikönyvnek tűnt. Igaz, olvastam már tinikönyvet, tetszett is, úgyhogy aggodalmam el is szállt. Nem bántam meg.

Emerson Watts egy gimnazista lány, akit a számítógépes játékokon kívül nem nagyon érdekel semmi más, legjobb barátja Christopher, akibe titokban szerelmes. A lányt nem érdekli a divat, az öltözködés, el is ítéli az ilyen lányokat az iskolában, mert úgy gondolja, hogy az ilyen lányok felületesek és üresfejűek.

Egy nap kénytelen elkísérnie húgát egy új áruház megnyitójára, ahol mindenféle tinisztárok lépnek fel, többek között Nikki Howards, szintén 17 éves szupermodell. Itt történik egy tragédia, Emersonra ráesik egy óriási kivetítő, ugyanebben a pillanatban Nikki rosszul lesz és elájul. Ebben a pillanatban gyökeresen megváltozik Emerson élete.

Legközelebb egy kórházi szobában tér magához, szülei mellette vannak, de nagyon furcsán viselkednek, örülnek, hogy magához tért, de mégis furcsák. Ismeretlen látogatói érkeznek, mindenki Nikkinek szólítja, a szülei viszont Emnek, ahogy régen. Eleinte senki nem akarja elmondani mi történt vele, amikor azonban már sejti, akkor az orvosa felvilágosítja arról, amit szinte elképzelni sem lehet.

Emerson Watts 17 éves diáklány megkapja Nikki Howard szupermodell testét, életét, szerződéseit és Nikki életét kell tovább élnie Em gondolataival.

Az izgalmas, jól kitalált sztorin kívül elgondolkodtat a könyv, hogy kik is vagyunk valójában. Az agyunk irányít-e mindent, vagy a szívünk is, És tényleg, az ember lelke hol lakik, az agyban vagy szívben?

Sajnos, vagy inkább nem, nincs vége a történetnek, mert három kötetes, de a 2. kötetre még egy pár hetet várni kell a megjelenésig, arra pedig, hogy könyvtárban is felbukkanjon még többet. Sebaj, rengeteg jó könyvem van még.:)

9/10

Holdnővér szappan

2011-02-27T14:33:00.001+01:00

Szeretném figyelmetekbe ajánlani a Holdnővér szappan blogot. Egy kedves ismerősöm Jovi és húga Hajni lépett új kreatív területre, a szappankészítést próbálták ki. Már két csemetéjük van a Tea- és Rózsaszappan. Nekem nagyon tetszenek. Ha megjegyzést hagysz a blogon, akkor a kommentelők között kisorsolnak ezekből a szépekből egyet. Ha a blogodra kiteszed a linked, akkor dupla esélyed van a nyerésre, azaz azok között még egyet sorsolnak ki. Ha pedig a Facebookon is "lájkolod" őket, akkor ha nagy malacod van, akár mindhárom szappan a tiéd lehet.:) Jovi blogján megtalálod a részleteket.

Amilyen "szerencsés" vagyok mostanában, én nagyon örülnék egy ilyen szappannak, talán sikerülne vele lemosni piszkos kis dolgokat a mindennapjainkból.:(

Zsófi

2011-02-27T11:54:00.001+01:00

Egyszer már csináltam egy hasonló képet Zsófiról, ami nekem nagyon tetszett akkor. Azóta tervben volt, hogy egy másik fotóval ismét megpróbálom, így sikerült.

Pizza

2011-02-25T22:55:00.000+01:00

Ilyen finomat ettünk ma. Ha kíváncsi vagy, mindezt hogyan készíti el egy férfi, akkor olvasd az egyé' blogot! Érdemes elolvasni még akkor is, ha nem akarod megsütni, mert anélkül is jót szórakozol.

Thomas Brezina: Katie Cat

2011-02-24T07:59:00.000+01:00

Első mondatok: „A csomag egy teljesen átlagos, vízálló műanyag postazsákban érkezett. Négyszögletes és nagyjából ujjnyi vastag lehetett. A burkolópapír állapotából ítélve hosszú utat tett meg. Többek között került rá egy piszkos ujjlenyomat, egy kisebb méretű olajpaca és két szürke koszfolt.”

Ismét gyerekkönyvtárbeli szerzemény:). Régebben olvastam egy-két könyvet az írótól, gondoltam mi bajom lehet, ha ezt is elolvasom?

A történet Katie-ről szól, aki a tetoválóművész nagybátyjával és a 80 pár éves szenilis, de nagyon édes nagymamájával él együtt, igen szerény körülmények között. 15. születésnapjával kezdődik a történet, megtudjuk, hogy szülei repülőgép-szerencsétlenségben meghaltak pár éve, imádja a macskáját Mortimert, nagyija mindig eldugja az élelmet mindenféle helyekre, mert fél, hogy éhezni fog, nagybátyja művészlélek, Harley-n száguldozik és eléggé el van varázsolva.

Katie furcsa dolgokat észlel magán már egy ideje. Járása ruganyos, a haja állandóan égnek áll, combja izmos lett, dereka karcsú, lát a sötétben.

Ama bizonyos csomagban egy DVD érkezett, amelyet a szülei küldtek, igen-igen, nem haltak meg, hanem tanúvédelmi programban elmenekítették őket, merthogy kutatók voltak és kitaláltak ezt-azt. Elmesélték, hogy Katie miért hasonlatos a macskához, és hogy valakitől félnie kell. De hogy kitől azt már nem tudja meg, mert megzavarják a felvétel nézése közben, a DVD pedig megsemmisíti magát.

Katienek van két nagyon jó barátja, az egyik Ming, akiről véletlenül kiderül, hogy szeret női ruhákba bújni otthon titokban, és Laura, aki állandóan olvas. Iskolában, utcán, étteremben, órán, szünetben, ebéd közben, de azért nagyon jó barátok, Mindhárman különlegesek és éppen ezért kirekesztik őket a „normálisak”.

A nagymama belekeveredik egy gyilkosságba, Katie nem hiszi el, hogy a nagyi bármit is elkövetett volna, ezért nyomozni kezd. Közben utána is nyomoz valaki, aztán meg el akarják rabolni. Aztán megtudja, hogy a szülei géntechnológiával foglalkoztak, valószínűleg nekik is közük van ahhoz, hogy Katie néha a macskához hasonlatosnak érzi magát, és a fejében érzi kedvenc macskája Mortimer gondolatait.

A történet vége viszonylag jó, de nem az a nagyon egyértelmű happy end.

Az tetszett a könyvben, hogy szerintem nem csak a tizenéves korosztály élvezhette, hanem a kicsit nagyobbak is, van benne krimi, fantasztikum, barátság, szerelem, másság, szóval kellemes időtöltés.

8/10.

Még mindig tél

2011-02-23T13:22:00.000+01:00

Még mindig téli képek vannak soron, sajnos még mindig aktuális, főleg hogy nálunk még most is havazik. :(

Vanna Cercena: Tükörnapló

2011-02-21T09:07:00.001+01:00

Első mondatok: „Ma van a tanítás utolsó napja. Szerencsére választásokat tartanak, így hamarabb vége az iskolának. Tulajdonképpen nem is éreztem rosszul magam az első gimiben (hat osztályos): talán azért, mert ugyanazok az osztálytársaim, mint az elemiben, és a tanárok sem vadállatok, pedig attól féltem. Persze a vakáció sokkal jobb.”

Amint az első bekezdés elárulja egy fiatal, 12 éves lány Carlotta vakációjáról szól a történet. Édesanyjával tervezett korzikai nyaralásuk kútba esett, mert édesanyjának egy sürgős és számára igen érdekfeszítő munkája akadt. Így hát Carlottát pár hét unalom várja a hegyek között. Gondolta ezt ő, de aztán segített édesanyjának az iratok rendezésében és ráakadt egy naplóra, ami szintén egy 12 éves lányé volt, akit Caterinának hívnak és pontosan 100 évvel ezelőtt élt.

Innentől párhuzamosan halad tovább a történet, mindkét lány naplóját párhuzamosan olvashatjuk. Carlottáét arról, hogy nem is alakul rosszul a szünidő, barátokra, szerelemre talált és igen kedves ismerősökre. Caterináé pedig arról, hogyan vándorolt ki „Merikába”, a hajóúton megélt érzelmeiről, és utána a beilleszkedéséről.

Nagyon kedves, aranyos kis történet volt, 1-2 óra alatt elolvasható. Persze a célközönsége is 12 évhez közel álló korosztály, de azért én is élveztem. Főleg azért, mert szeretem a napló formában írt történeteket, regényeket.

8/10.

Téli pillanat

2011-02-20T12:57:00.000+01:00

Tudom, már mindenki várja a tavaszt - hiszen én is - de most még egy kis tél Titusszal. :)

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

2011-02-19T10:25:00.003+01:00

Első mondat: "Harriet és David egy hivatali összejövetelen ismerték meg egymást, amelyre különösképpen egyikük sem akart elmenni, s amelyről s akiről azonnal tudták mind a ketten, hogy ez az amire vártak."

Ha nincs a Nobel-díj és nem lettem volna kíváncsi "A fű dalol" c. könyvre, akkor valószínűleg ez sem akad a kezembe. A könyv témája már a könyvtárban felkeltette az érdeklődésemet. Adott a kezdő mondatban leírt két szereplő, akikből házaspár lesz. Hatalmas házat vesznek maguknak, bár anyagilag nem tudják finanszírozni (megteszi ezt helyettük a férj apja), és gyorsan 4 gyerekük születik, akik szépek és egészségesek. Az ünnepek idején a népes rokonság szívesen tölti idejét a szép nagy házukban, sokszor hetekig maradnak. Harriet és David örül ennek, végülis így tervezték. Az ötödik, (még) nem tervezett gyermek születése azonban teljesen megváltoztatja az életüket. Már terhesen sem szereti az anyja a gyereket, nem szokványos terhessége van, az anya érzi, hogy ez teljesen más, mint a többi terhessége. A gyerek hamarabb születik a vártnál, az anyja egy kis szörnynek látja. Valóban egy koboldszerű, nem szokványos kisfiú, testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát lehetetlen kordában tartani. A másik négy gyerek fél tőle, okkal. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, a család felbomlik.

Ennyi a regény története és nagyjából majdnem ilyen tárgyilagosan megírva. Mint egy röviden, érzelemmentesen, lényegretörően előadott eset. Amúgy szerintem ettől függetlenül - vagy éppen ezért - egy nagyon elgondolkoztató, felkavaró könyv. A témája miatt és igazából szerintem azt érinti meg igazán, aki maga is anya. Nem is tudom megérteni, hogyan volt képes Harriet a másik 4 gyerekét ennyire figyelmen kívül hagyni, tulajdonképpen feláldozni őket azért az egyért, akit nem is szeretett, akitől félt ő maga is, hagyni, hogy a gyerekei rokonokhoz költözzenek.

Közben valahol azért mégiscsak megértem, hiszen a gyermeke volt és miközben úgy tűnt, hogy iszonyodik Bentől, mégis feláldozta érte az álmait, az egész családját, az életét, úgy, hogy a fiútól semmilyen érzelmet nem kap vissza. Anyai ösztöne vezérelhette, úgy érezhette, hogy Bennek igazán szüksége van rá, a többiek boldogulnak magukban. is.

Nekem tetszett ez a könyv, minden ridegsége, tárgyilagossága ellenére.

8/10

Téli kirándulás

2011-02-18T23:49:00.000+01:00

Lassan itt a tavasz, ezért gyorsan nekiálltam téli képeket készíteni. :)

Mariola Venezia: Ezer éve itt vagyok

2011-02-14T18:27:00.006+01:00

Első mondat: "Írj fel mindent egy cédulára, mert már semmi sem jut eszembe. Se a gyerekeim neve, se az, hogy ki volt az apám. Majd zsebre teszem a cédulát, hogy mindig kéznél legyen."

Filmeknél megfigyeltem már, hogy a cím legalább egyszer elhangzik a filmben . Könyveknél is észrevettem már, nem tudom, hogy mindegyikben így van-e, most már figyelni fogom. Sajnos ebből a könyvből még nem jegyzeteltem ki a pontos szövegkörnyezetben, de elhangzik benne a cím, annak a szereplőnek a szájából, akié a kezdőmondat is volt.

A könyvnek nagyon tetszik a borítója, mintegy kifejezve azt a -nem ezer - 130 évet, amit felölel a történet, a kislány és az öreg néni kontraszt nagyon eltalált, azt hiszem ez az eredeti kiadás borítója is.

1861-ben kezdődik a történet egy apró, isten háta mögötti falucskában. Itt él Don Falcone földesúr szeretőjével Concettával, és sok gyermekükkel. A történet elején születik meg a várva várt fiúgyermek, mégsem kap sok szerepet a könyvben. Inkább a női sorsokon keresztül ismerjük meg a család történetét, néha szükséges visszalapozni az elején kézzel írt kezdetleges családfához, mert elvesztem a sok szereplő közt, akár egy hatalmas olasz családban, úgyhogy ez végül is rendben volt.
Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet élnek, erről szól a könyv. Betekinthetünk az olasz történelem legfontosabb eseményeibe, érintőlegesen, tehát nem válik unalmassá tőle a könyv.

Alig van benne párbeszéd, de ez nem rossz, mert éppen ezért olyan, mintha egy mesét, történetet hallgatnánk.

Nem tudnám kijelenteni azonban egyértelműen, hogy jó vagy rossz-e könyv, illetve rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább egyedinek, nem szokványosnak, a felépítésében, az írás módjában.

Most így egy-két hét elteltével már többre értékelem, mert a benne érzékelt hangulatok hosszabb távon megmaradtak bennem, elég volt megnéznem a borítót ismét, és máris ott éreztem magam az olasz napsütésben, olajbogyók és emberek között, tehát nem egy nap alatt elfelejhető könyv.

8/10

Ajánlok egy blogot

2011-02-14T17:49:00.003+01:00

Ajánlok egy új blogot. Életem párja ismét blogolásba kezdett, nem ám akármilyenbe, hanem főzős jellegűbe. A címe: Egyél, de lehetne az is: "Ahogyan egy férfi főz." :) Elsőnek egy almáspitével indított, nagyon jól sikerült.
A blog elején régi "főzős" videóit is megnézhetitek. Viccesek.:)

Mindezeket megtaláljátok itt.

Magyari Mónika: Szeles napok

2011-02-09T21:34:00.003+01:00

Első mondatok: "A semmiből feltámadó, félelmetes erejét megmutató Szél egyszer csak ott termett. Túlvilági hangon kántálta a Holtak énekét, miközben láthatatlan szárnyain már egy új élet kapaszkodott. Könnyek száradtak fel, s könnyektől lettek nedvesek a megfáradt arcok."

"A Szeles napok egy megindító történet anyáról és fiúról , az életük eseményeit végigkísérő titokzatos, már-már félelmetes északi szélről, születésről és halálról..."

"A történet Párizsba és a lenyűgöző dél-franciaországi Provence-ba kalauzol minket. Etienne már érett férfiként és sikeres íróként meséli el kedvesének Sophienak gyermekkorát, édesanyjához fűződő viszonyát és a titkot, amit rajtuk kívül senki nem tud."

A történet két szálon futott, abban, ahol Etienne és Sophie együtt voltak, Etienne elmesélte Sophienak az életét, megtudhattuk megismerkedésük történetét, szerelmüket és boldogságukat, amellyel a gyermeküket várták.
A másik szál már sokkal ezoterikusabb volt. Adva volt Etienne 10 éves forma kisfiú, aki az édesanyjával brutális apja elől Provence-ba menekül, ott töltenek pár hetet. A kisfiú szerelmes volt az édesanyjába, ami egy bizonyos fokig normális, de itt néha már nem volt az. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért szépek és meghatóak voltak azok a leírások, amikor édesanyjához fűződő érzelmeiről beszélt. Tetszett a Provence-beli életük, ott kialakult kapcsolataik, és miközben ott éldegéltek boldogan, az édesanyja elmesélte Etienne-nek, hogy az apja tulajdonképpen nem az apja, és hogy a Szél életük meghatározó eseményeinél mindig ott volt. Ettől többet nem írok róla, mert akkor elárulnék lényeges dolgokat, ha netán valaki el szeretné olvasni. Én egy nap alatt elolvastam, olvastatta magát, de mégsem tudom kijelenteni, hogy jó könyv volt. Néhol elgondolkodtató, néhol vidám, néhol nagyon szívfacsaró, de néhol zavaros és mintha kidolgozatlan lett volna az egész. Néha nagyon mély, néha meg olyan felületes, mindenesetre érdekes volt. 6/10.

Egy kis folk, azaz készülődik egy készlet

2011-02-07T17:24:00.010+01:00

Készítettem egy készletet, még régebben. Most megtaláltam és úgy döntöttem életre keltem. Egyben egy kéréssel is szeretnék hozzátok fordulni. Bár megjegyzéseket ritkán találok a bejegyzéseim alatt, de azért (tudom) na jó, remélem, hogy jártok erre. Én is járok sokfelé, és sajna nem kommentelek, csak nagyon ritkán. Ezen változtatni fogok, ezt már megfogadtam magamnak.

Szóval a kérésem az lenne, hogy nem lenne-e kedvetek oldalt készíteni a készlettel?

Szeretném majd feltenni a blogra, mint freebiet, de jó lenne, ha előtte tesztelhetném a segítségetekkel, hogy mennyire használható. (ide egy szégyenlős szmájli).

Én a fenti három oldalt készítettem belőle, és ez itt a készlet:

Doris Lessing: A fű dalol

2011-02-05T11:56:00.004+01:00

Első mondatok: "Különtudósítónk jelenti: Richard Turner Ngesi körzetbeli gazdálkodó feleségét Mary Turnert meggyilkolva találták tegnap majorságuk tornácán. Az őrizetbe vett háziszolga beismerő vallomást tett. Tettének okát nem árulta el. Úgy vélik, hogy értéktárgyakat keresett."

Ezzel a könyvvel és írónővel nem találkoztam egészen 2007-ig, amikor Nobel-díjat kapott. Szerintem vagyunk így ezzel egy páran, amúgy 1950-es kiadású. Nem volt rossz könyv, bár kicsit nehezen indult, igaz utána sem volt egy sodró lendületű. Először kezdődött a főszereplő halálának újsághírével, aztán pedig elkezdődött maga a történet, eljutva a végkifejletig. Ahol is meg kellett volna tudnunk, hogy miért is gyilkolta meg Moses a háziszolga Maryt, de szerintem ez mindenkinek a fantáziájára van bízva. Ahogyan az is, hogy volt-e köztük testi, esetleg szerelmi kapcsolat, vagy nem. Maryt feleségül véve Dick Turner is főszereplővé válik, kettőjükről, a farmon való küzdelmükről, az afrikai háziszolgálkról, benszülöttekről és fehérekről szól a könyv. Végigkísérjük Mary életét a farmra kerülésétől a haláláig. Nem találta a helyét a farmon, gyűlölte, nem volt igazi kapcsolata sem a férjével, se mással, nem volt tennivalója, szép lassan ebbe beleőrült. Aztán jött egy sokadik benszülött szolga, akivel különös kapcsolatba került, igazán nem lehet eldönteni milyen közel és milyen minőségben, de ez a szolga Moses megöli őt, Mary ezt már előre tudja és várja, megadóan fogadja és tulajdonképpen már más végét el sem tudtam képzelni a történetnek.
Azt sosem tudjuk meg, hogy miért ölte meg Moses az asszonyát, könyörületből, sajnálatból, féltékenységből, esetleg bosszúból.

Tiszta, érthető a történet, nincs benne semmi különös izgalom és kitérő, esetleg csavar, az írónő stílusa is élvezetes, olvastatta magát a könyv, hamar végeztem vele. Sokszor úgy éreztem, mintha én is ott lennék a farmon, annyira érzékletesen írta le a forróságot, a koszt, a legyeket. Ennek ellenére nagy érzelmeket nem mozdított meg bennem, a "tetszett" címkét azért megkapja.:) 7/10

Titusz

2011-02-04T17:48:00.007+01:00

"Apa azt mondja, hogy minden a talpára ragad, amit ettem: a nyalóka, a csoki, a keksz és a satöbbi, mert lehullajtom a földre.
A nyalóka, a csoki és a keksz még igaz lehet, de satöbbit még sosem ettem, úgyhogy azt biztosan a tesómék ejtették le. /by Titusz/

Felhasznált készlet: BSH Treasure of magic garden

Sharon Creech: Anya nélkül soha

2011-02-02T17:15:00.003+01:00

A gyerekeket el szoktam kísérni a gyermekkönyvtárba. Így alakult, már óvodás koruk óta járunk oda, most még Titusz igényli a kíséretet, de legtöbbször mindannyian együtt megyünk. Több okból is szeretek járni, egyik a nosztalgia, de erről most nem írok bővebben. A másik, hogy nagyon jó kis ifjúsági regényeket lehet találni, így találtam rá erre a könyvre is.

Érdekes a regény felépítése, mert nem egy adott helyzetet mesél el, és hogy azt hogyan dolgozza fel egy tinilány, hanem belecsöppenünk egy 12 éves tini életébe, akinek végigkísérjük a mindennapjait, barátságait, új iskolába kerülését és csak a végén jövünk rá tulajdonképpen, hogy mi történt.

A főhőse Salamanca, aki 12 éves és valamiért édesapjával új helyre költözött. Új iskolába került, új embereket ismer meg, új barátnője lesz. Valamiért édesapja kapcsolatot ápol egy furcsa hölggyel, akinek még furcsább idős édesanyja mindig titokzatosan viselkedik.
Barátnője, Phoebe édesanyja egyik napról a másikra otthagyja a családját, Sal ezt segít neki feldolgozni, közben fokozatosan derül ki, hogy ezzel saját magának is segít, próbálja megérteni, feldolgozni, megmagyarázni, azt amit nem lehet.
A könyv tényleges cselekménye egy utazás, Sal a nagyszüleivel átszeli az országot, hogy eljussanak egy bizonyos városba, útközben megállnak, történnek velük vidám és nagyon szomorú dolgok, ő közben elmeséli a nagyszülőknek a Phoebevel kötött barátságát és hogy hogyan sikerült segítenie a barátnőjének, akinek az édesanyja a regény végére visszatért a családjához és igencsak meglepő "magyarázatot" hozott magával. Közben érzi, hogy sürget az idő, oda kell érnie az édesanyjához, meg kell tudnia miért hagyta el őket. A könyvben végig ott van az édesanyja, szinte minden tette, gondolata, emléke az édesanyja köré fonódik.
A könyv utolsó 20-30 oldalához papírzsebkendő csomagokat készítsetek ki, teljesen váratlan a befejezés, az egész történet csodálatosan megírt és nagyon megrendítő. 10/10

Kirándulásaink

2011-02-01T19:36:00.012+01:00

Eszembe jutott, hogy még a nyáron készítettem egy albumot. Egy turiban találtam egy régi beragasztós fényképalbumot, ebbe pedig a kirándulásainkról készítettem oldalakat. Vannak benne eléggé összedobált oldalak is, mert minél több képet szerettem volna egy oldalra bezsúfolni. Elég nehéz 2-300 képből kiválogatni azt a párat, amit végül előhívatok és albumba ragasztok.

Hamarosan soproni nyaralásunk képei következnek ilyen formában.

Fejős Éva: Cuba Libre

2011-01-26T18:25:00.002+01:00

Azt hiszem kijelenthetem, Fejős Éva az egyik kedvenc íróm. Az első könyv, amit 2011-ben elolvastam a Cuba Libre volt. Karácsonyra kaptam, és jó érzés volt, hogy ott van az elolvasandó könyveim között, nem kezdtem bele azonnal, mert tudtam, hogy hamar kivégzem és jó volt így halogatni egy kicsit.

Nem feltétlenül fogom leírni, amiről a könyvek szólnak, mert aki olvasta már, az úgyis tudja, aki pedig nem, az úgysem a tartalmának a leírásából fog kedvet kapni.

Két magyar lány Kubában töltött nyaralásáról szól a történet, ami nem csupán kaland, hanem tulajdonképpen mindkettőjüknek megváltoztatja az életét. A kubai emberek, az ottani életöröm és legfőképpen a tánc az, ami kimozdítja őket az addigi kis egyszerű életükből, mindketten találkoznak a szerelemmel és más emberekként térnek haza Kubából. Ez így lehet, hogy sziruposnak és egyszerűnek tűnik, de úgy gondolom, hogy szórakoztató irodalom kategóriában mégis a komolyabb könyvek közé sorolnám, mert van mondanivalója és közben mégis szórakoztat. 10/10

Horgolás és kötés

2011-01-25T20:10:00.010+01:00

Az az ötletem támadt, hogy mindenfélét megmutatok ezután a blogban, amivel éppen foglalatoskodtam. Annyit nem szkreppelek, nem kötök, nem varrok, nem olvasok, hogy minden témában külön blogot indítsak, viszont szívesen megosztom ezeket a dolgokat is azokkal akiket érdekel.

Úgyhogy most Mikimakiról (keresztapa: Titusz) készítettem egy képet, aki kb. fogantatásától számolva másfél hónap alatt született meg, plusz 1-2 óra a pulcsija.

Ezeket az amigurumi figurákat Anyukám horgolta. Ha valaki netán még nem ismerné, pontos meghatározást találtam az amigurumi szóra ebben a blogban, és rengeteg képet itt. A horgolást még gyakorolnom kell, ezt mondanám, ha lenne önbizalmam, de mivel nincsen, inkább azt mondom, hogy meg kell tanulnom horgolni, mert csak a "legalapabb" alapdolgot tudom, azaz láncszemeket horgolni. Na jó, valamiféle virágkezdeményeket horgoltam már, de azt nem mutatnám meg sehol. Bár annyira egyediek lettek, hogy scrappelni éppen ezért szuperek.:)

A kutyáink is szépen növögetnek, és okosodnak, de róluk ide majd csak scrap-képet fogok feltenni, addig megnézhetitek őket itt.

Felhasznált anyagok: Ahootandahalf by Kara Henry, foret enchantee

Egy kis szilveszter a Steelben

2011-01-22T12:11:00.002+01:00

Így készülnek munkába a télapók

2011-01-03T21:56:00.007+01:00

A télapók már december elsején felpróbálják a ruhájukat, hogy semmi ne jöhessen közbe, ha el kell indulniuk dolgozni.

Az igazi télapók már a télapóruhájukban mennek mamához és papához, hogy mindenki lássa, mennyire komolyan veszik a munkájukat.

Télapóruhában mennek a boltba, bár az anyukájuk ezt csak úgy engedi, hogy felveszik rá a kabátjukat is.

Oviba is abba mennének, de ezt apukájuk nem engedi meg, mert akkor a gyerekek rájönnek, hogy ki is a Télapó.

Ezt még a legkisebb télapók is megértik, de biztos, ami biztos, farsangon azért télapók lesznek.

Boldog Karácsonyt!

2010-12-24T01:04:00.002+01:00

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves blogolvasómnak!

Egy tavalyi "gyerekszáj" Titusztól:

- Anya én egy nagyon nagy Star Wars Legót kértem a Jézuskától!
- Hát... az nagyon sok pénzbe kerül - mondtam én, mivel már megvettük az összes ajándékot, és nem volt benne Star Wars lego.
- De Anya, én nem is tőled kérem, hanem a Jézuskától!!!- mondta felháborodottan Titusz.

Igazi szakáll :)

2010-12-17T14:38:00.003+01:00

Itt a már említett ellenőrzés.

Titusz puskával áll és hevesen szónokol:

- A franciák, a németek... (kis csönd, Bencéhez fordul)
- Mi hol is lakunk, Bence? (Magyarországon, jött a válasz)
- A magyarok!!!- fejezte be Titusz nagy hévvel.

Szaffi

2010-12-16T19:04:00.004+01:00

Ő Szaffi, Zsófi karácsonyi ajándéka.
Azóta Bencének is van egy karácsonyi ajándéka.
Ha szeretnétek családunk kutyás kalandjairól olvasni, olvasgassátok ezt a blogot:

http://otrolhetre.blogspot.com/

Titusz és télapó

2010-12-08T15:41:00.002+01:00

Meglátogattuk a télapót, Titusz megnézte, hogy igazi-e a szakálla (kép majd később), mert az oviban nem igazi télapó volt szerinte, mert egy lyuk volt a szakállán és azon keresztül beszélt.:) Ennek igazi volt, még a házába is besétáltak, ott kapott pogácsát és almát. A pogácsát hamar bevágta, az almát pedig nagy becsben tartotta jó pár napig, néha rágcsált belőle egy kicsit, de nem engedte kidobni, mert azt a télapótól kapta. Úgy kellett kicsempésznem a kukába a félig elrothadt almát.

Egy mai aranyos Titusztól: - Apaaa, nem találom a celluxot, meg a végét!

Apa: - Először azért keresd meg a celluxot, én meg megkeresem a végét.

Titusz

2010-11-11T19:47:00.003+01:00

Még nyáron készült kedvenc képek Tituszról.

Boldog szülinapot Titusz!

2010-11-11T19:32:00.007+01:00

Titusz ma 5 éves, azaz 20.03-kor lesz pontosan annyi. A sok ajándékon kívül kedvenc filmjeiből és játékából (lego duplo) csináltam előző este gyorsan egy pár képet és összefűztem könyvecskévé, nagyon szereti nézegetni.

Itt van az ősz...

2010-10-28T15:09:00.003+01:00

Hétfőn sütött a nap, pólót és rövidnadrágot vettem fel.
Kedden esett az eső, gumicsizmában és esőkabátban voltam.
Szerdán fújt a szél és hideg volt, pulcsiba és széldzsekibe bújtam.
Csütörtökön ünnepség volt az oviban, ünneplő ruhát adott rám Anya.
Pénteken otthon maradtam, otthoni ruhában.
Szombaton nagymamámhoz mentem, homokozós, játszós ruhában.
Csoda, hogy Anya meg tudja jegyezni, hogy mikor milyen ruhát kell felvennem.
(Saját)

A képhez felhasznált anyagok: free jantar autumn by Kammy
Belissa Designs
Automne Secret Sandy Crea

Halloween

2010-10-21T16:36:00.010+01:00

Tavalyi buliról - idén - készült halloween képek. Na ki talál meg rajta??

A fiúk

2010-10-21T16:10:00.007+01:00

Olyan régen scrapbokoztam, hogy ugyancsak kijöttem a gyakorlatból, nem is inkább az ujjaim és az agyam, hanem a fantáziám. Remélem lesz ez jobb is.

Addig is egy Titusz-gyerekszáj történet tegnapról:
Titusz és Apa ovi után jöttek hazafelé, de még be kellett menniük a boltba a nagyoknak a másnapi tízórait (kifli, felvágott) megvenni.

Apa:
- Bemegyünk a boltba kifliért és felvágottért, de nem veszünk semmit, maximum egy csokit neked.

- Jó - mondta Titusz nyugodtan és szépen bemasírozott Apa mellett a boltba.

Kicsivel később megkérdezte: - Apa!! Mit jelent az, hogy maximum???

Ballagás 2010

2010-08-01T22:38:00.012+01:00

Anyai kérésre (na jó, állandó noszogatásra) időnként családi képeinkkel is meg foglak örvendeztetni benneteket, de legfőképpen Őt. Most pl. Zsófi ballagásával.

Legalább azt az illúziót keltem magamban, hogy rendszeresen működik a blogom, mert valahogy mostanában scrapelni sajnos sehogy sincs időm, pedig rengeteg kép várja, hogy legyen belőle valami. Majd lesz!

Zsófi, aki ballagott

Az osztály egy része, aki vele ballagott

Az osztály egészben, akik mind ballagtak

A nézők, akik nézték, hogy ballagnak.

A barna ruhás, napszemüveges, nagyon figyelő hölgy az anyukám.

A tiszteletes, aki ballagtatott és istentiszteletet tartott.

A fáradt, és unatkozó (szomorú?) ballagók.

Akik közben nagyon vidámak voltak: a tesóm és én.

Aki ábrándosan távolba nézett: sógornőm, tesóm élete párja.

A ballagók, akik itt most tényleg ballagnak.

Az örvendező család.

Ballagó Zsófi már kezdi unni a családi fotózást :)

"Neee fotózzatok tovább, kérlek!!!" - esdekel Ballagó Zsófi.

Fotók még...

2010-07-21T22:08:00.004+01:00

Fotók a fiúkról

2010-07-06T15:23:00.010+01:00

Az egymást tapasztó táposztó káposztalevelek meg a kopasztott káposzta törzse, az annyi mint.....

2010-06-23T08:56:00.005+01:00

Felhasznált készlet: BSH Happy Vegetables

Tündérek között

2010-05-11T10:05:00.002+01:00

Régóta szerettem volna már egy tündéres-mesés képet csinálni, most Zsófival valósítottam meg, de azt hiszem a két fiúval is kipróbálom.

Felhasznált anyagok:

Addon mysterious garden

tündérek: addon thespringflairies
aisne-freebie-cookieblossom
cajoline fairies

Óvodai ballagás

2010-05-09T19:13:00.002+01:00

Óvodai ballagásra készítettem egy kedves ismerősömnek.

Felhasznált anyagok: ditab happy colors készlet
crazy love
chaebinettes designs red forever

A kis időutazó

2010-04-23T13:44:00.005+01:00

Kicsit kijöttem már a gyakorlatból, annyira régen készítettem képet. Most tudatosult bennem az is, hogy tavaly alig volt egy pár bejegyzésem, ez így nem mehet tovább, most már aktívabb leszek.
Rengeteg fotónk gyűlt össze, úgyhogy lesz miből válogatnom.

Zsófi és a tavasz

2010-04-23T09:48:00.002+01:00

A tavasz igazolja a bolondos jelzőt, mert egyik nap hét ágra süt a nap, egy szál pólóban teszünk-veszünk a kertben, a következő napon pedig 6 fokos reggeli hidegre ébredünk és kabátban is vacogunk.
Mi is bolondoztunk egyet Gabival, mert most én készítettem a fotókat, ő pedig a scrap-et belőle.

Csaba királyfi

2010-03-07T20:39:00.004+01:00

Szeretettel Katinak és Szabinak! Lesz még több is :))

Felhasznált anyagok: Dikeledi PureCotton Elements and Papers

Blogdesign Zsófinak

2010-03-06T13:05:00.005+01:00

Ez volt az első próbálkozásom a Zsófi blogjának hátterére, de valamiért lecsípődött a tetejéből és az aljából is, úgyhogy nem igazán olyan lett, mint ahogy elképzeltem. Megszenvedtem, amúgy a sajátommal is, sőt! hiányzik is a fele, de már nem volt kedvem újat csinálni.

Csináltam hát egy másikat, ahol próbáltam úgy tervezni, hogy ha még le is megy alulról és felülről egy kicsi, akkor is jó legyen. Ilyen lett, majd a blogon kiderül, hogy sikerült.

Esetleg nincs valakinek valamilyen tapasztalata, jó tanácsa ezzel kapcsolatban???

Felhasznált anyagok:

a felsőhöz: Angie Candi-Aurelie part1
BD-BCA 2009 Papers
Boneannebypetitmoineaux
CAJ.SCR.KIT.PINK FASHION
CAJ.SCR.KIT JARDIN
Etdesigns-colorsflove-freebie
az alsóhoz: BD-BCA-2009 Papers
BG tropical sorbet papers
CAJ.SCR.FR. SOULIER PORCELAINE
CAJ.SCR. PURPLE FASHION

Egy tinilány hülyeségei:)

2010-02-08T01:23:00.004+01:00

Szundikáló blogomat ideje felébreszteni. Egy jó hírrel kezdem: családom újabb tagja fogott blogolásba, ha van kedvetek egy 14 éves -már nem is sokáig tinilány - gondolatait olvasgatni, akkor látogassatok el a blogra.

Íme Zsófi blogja és a fejléce:

2009. december

2009-12-11T14:48:00.002+01:00

Üdvözlet mindenkinek aki benézeget az oldalamra, annak ellenére, hogy teljesen eltűntem az utóbbi időkben.

Sikerült végre a decemberi naptároldalunkat is elkészíteni.

Szeretném a blogom hátterét és megváltoztatni, remélem erre is sort kerítek a napokban. Már amennyire sikerül. Nincs valakinek egy tuti leírása, saját készítésű háttér felrakásához?

2009.november

2009-12-11T14:44:00.002+01:00

Amiért ismét el vagyok csúszva, az a fenti képen látható felújítás, amiből az egész család kivette a részét. Ezt a képet Gabi alkotta, igazán büszke vagyok rá.

2009. július

2009-07-04T19:16:00.003+01:00

Sziasztok! Végre itt vagyok!! Mindenféle komoly és fontos dolgok miatt kicsit elhanyagoltam a blogomat, de most már ez nem lesz így. Rendszeresen itt leszek, és dokumentálom napjainkat.

2009. május

2009-05-18T20:43:00.001+01:00

Amit megint majdnem elfelejtettem, a májusi naptároldalunk. Házassági évfordulóval (igaz, ezt nem jelöltem be), névnappal és szülinappal.

Még mindig tánc

2009-05-13T17:45:00.000+01:00

Bence táncol

2009-05-12T17:43:00.003+01:00

Bence gyakorolt... és én imádom ahogy táncol.

A kiegészítők saját alkotások, rábaközi minták.

Boldog szülinapot Timcsoca!

2009-05-10T22:41:00.001+01:00

Igen, jól látjátok, ezzel bizony jól elkéstem, de azért remélem Timi így is örülni fog neki. Bocs, mégegyszer!

Anyák napi képek

2009-05-05T20:16:00.020+01:00

Ezek a fotók a gyerekek iskolájában készültek Anyák napjára.

Ezek ugyanazok bölcsis változatban.

Ezeket a képeket pedig a női osztályfőnökök kapták meglepetésként szintén anyák napjára.

Ők pedig kolleganőm nagyfiai, szintén anyák napjára készített kép.

Csak úgy..., ő Panna.

Anyák napi kép testvérekről.

Anyák napja

2009-05-01T21:20:00.003+01:00

Ratkó József: Zsoltár

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

Boldog névnapot Bea!

2009-04-26T23:38:00.001+01:00

Ezzel a névnapi képpel nagyon elkéstem.... Ezért elnézést kérek Beandytól, de annál nagyobb szeretettel csináltam.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2009-04-12T09:43:00.002+01:00

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves barátomnak és blogolvasónak!

2009. április

2009-04-06T22:14:00.001+01:00

Kicsit megkésve.....

Ajándék scrap

2009-03-23T22:13:00.007+01:00

Ezt a képet ajándékba kaptam az én szerelmemtől .....

Könyvek

2009-03-23T21:12:00.010+01:00

Egy régi elmaradásomnak szeretnék eleget tenni. Bevallom több ilyen dolgot sem csináltam meg...., talán majd pótolom azokat is.

Ezt a blogstafétát Bobótól kaptam és ezzel kezdem a pótolgatást, mert ez igencsak kedvemre való.

A kérdés: Mit olvastál tavaly?

Én ezeket (és még sok mást):

Egyformán szeretem a szórakoztató, könnyedebb, romantikus hangvételű és komolyabb könyveket, mindenevő vagyok.
A tavalyi legutóbb olvasott könyveim listája:

1. Ken Follett: Az idők végezetéig

Aki olvasta a Katedrálist, annak nem kell bemutatnom ezt a könyvet sem. A Katedrális az egyik kedvenc könyvem, bár miután elolvastam a folytatását Az idők végezetéig címűt már nem tudom határozottan eldönteni, hogy melyik tetszik jobban. Más mind a kettő, mégis hasonló, tehát mégis folytatása az előzőnek, de különálló történet, tehát azok is elolvashatják, akik nem olvasták a Katedrálist, bár én együtt ajánlom a kettőt.

2. Polcz Alaine: Éjjeli lámpa

Könyv az elmúlásról, az emberek ehhez való hozzáállásáról.... Szerintem megrázó könyv, ettől függetlenül mindenkinek ajánlanám, sőt éppen ezért, mert nagyon sokan nem tudunk jól viszonyulni egy beteg, élete vége felé járó idős emberhez, családtaghoz és nem akarunk, nem tudunk vele beszélni a halálról, mert erről nem szeretünk...
Ez a könyv elmondja, hogy szükség van erre, a beteg haldokló embernek is, és az itt maradónak is..... Fájdalmas végigolvasni, szembesülni vele.

3. Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai

4. Fannie Flag: Isten hozott Prücsök!

Mindkettő kikapcsol, szórakoztat, romantikus, vidám, aranyos.

5. Nem vénnek való vidék

Ebből a könyvből film is készült. Oscar díjas. Nem szeretem megnézni az elolvasott könyveket filmben, mert abból mindig csalódás van. De most úgy történt, hogy előbb láttam a filmet és aztán olvastam a könyvet. Nem tudom, ha fordítva történik, akkor miben csalódom. A filmben vagy a könyvben. Ugyanis a film tetszett. Aztán olvastam a könyvet, kerestem benne a filmet, de nem nagyon találtam. Teljesen máshogy képzeltem el a szereplőket, mint amilyenek a filmben voltak, annak ellenére, hogy láttam a filmet, és zavart ez az ellentmondás.

Ez pedig az a négy könyv, ami szintén nagy kedvencemtől Jodi Picoult-tól magyar fordításban megjelent. Legutoljára a Szívtől Szívig-et olvastam, hatalmas élmény volt, megrázó és ....sírtam a végén... nagyon. Nem vidám, inkább elgondolkodtató, viszont letehetetlen. Olvassátok el!

A Tizenkilenc perc-et most kaptam egy kedves barátnőmtől, még elolvasásra vár.
Én úgy vagyok vele, ha elolvasok egy könyvet, aminek nagyon a hatása alá kerültem, akkor várnom kell egy pár napot, míg új könyv olvasásába tudok fogni.

Ezek a könyvek (és még sok más) elolvasásra várnak:

Ha már könyveknél tartunk, akkor bemutatom kicsike könyvjelzőgyűjteményem is:

2009. március

2009-03-14T23:43:00.014+01:00

Kicsit ismét késve, de íme március!! És remélem vele együtt a tavasz is itt van már...

Régen jártam erre, elhanyagoltam kicsit a blogomat, de azért nem indokolatlanul. Még nem akarok elkiabálni semmit, úgyhogy erről majd később írok.

Ajánlom figyelmetekbe Bence blogját, ugyanis frisítette szuper képekkel, és egyúttal el is dicsekszem azzal, hogy Különdíjas lett egy országos néptáncversenyen. Nagyon büszke vagyok rá, igazán megérdemelte ezt a díjat, mert nagyon ügyes, tehetséges és szorgalmas táncos.

És egy pár kép Zsófiról:

Tituszról most nincsenek kéznél képek, de ő most a szövegelésével mosolyogtat meg nap, mint nap bennünket.

Egyik reggel Zsófinak vizsgálta meg alaposan a szempilláit (nagyok és hosszúak), még meg is tapogatta az ujjaival, utána megkérdezte: - Zsófi neked miért állnak ki tűk a szemedből?

A másik ami most eszembe jut: Nagymamámnak a 83. szülinapját ünnepeltük. Ő és Titusz nagyon jól megértik egymást, izgatottan várták a tortát és a gyertyagyújtást. Vagyis inkább az elfújást.
Erről inkább mégis keresek egy képet.
Másnap Titusz mesélte egy jó barátunknak: - Dédinek tegnap szülinapja volt, meg rózsaszín tortája. Tudod, Dédi már régi.... :))
Itt vannak ők ketten. Két összejátszó csibész. Nagyon kis ügyesen tudják egymásnak odacsempészni a csokit meg a Tictac-ot, ugyanis egyikőjük sem ehet belőle sokat, de ha együtt vannak megoldják ezt a problémát. Titusz néha lábbal végzett masszázsban részesíti Dédit, amikoris keresztülnyargal rajta az ágyon. Dédi persze jajgat, de közben látszik, hogy mennyire élvezi.

Valentin nap

2009-02-12T18:57:00.007+01:00

Valentin napi képek Rékának és Iminek.

Titusz óvodás lett!

2009-02-06T14:05:00.002+01:00

Titusz ma tölti első napját az oviban. Talán nem éppen szerencsés pénteken elkezdeni az oviba járást, de így alakult, ugyanis hétfőre lebetegedett, csütörtökön már mehetett volna, de addigra meg azt éreztem, hogy annyira jó vele itthon lenni, teljesen más, mint a hétköznap esték, sokkal több dolgot tudunk együtt csinálni, mosni, teregetni, rendet rakni. Igen, a rendrakás. Nekiláttam a gyerekszobában a játékok között valami átláthatóságot teremteni, szétválogatni a legokat, duplokat, a dinóktól, az autókat a plüsállatoktól, egy-két fej és lábnélküli emberkétől megválni stb. Na ez egyáltalán nem ment könnyen, mert Titusz ott ült és figyelt!! Amint egy szemétnek odakészített reklámszatyorba dobtam valamit, ő ott termett és kivette. Éberen figyelt, így igazán a még használható, kiselejtezendő szatyorba sem nagyon került semmi.
Megállapítottam, hogy ezt a munkát rosszul időzítettem.... Pedig a játékok 90 %-ával nem is játszik, sőt azok még Zsófi és Bence oviskorából maradtak meg.

Azt is imádtam, hogy jobban megnyílt, mint egyébként. Mikor magamhoz öleltem és mondtam neki, hogy "jaj, de szeretlek", akkor ő finoman megveregette a vállam és közölte: "Téged is."

Bölcsibe járt már egy éve, mégis olyan nagy dolognak éreztem az ovikezdést, és talán még jobban izgultam, mint Titusz.

A fenti két képet a bölcsis gondozónőknek készítettem, akiket mindannyian nagyon szerettünk, nagyon aranyosak, kedvesek voltak.
A képek hozzá elég nehezen készültek el, nem igazán akart modellt ülni Titusz és ezeken is mókázik.

Karácsony 2.

2009-01-28T23:57:00.002+01:00

Nagy szeretettel köszöntöm a 22.000-ik bloglátogatómat!!!!!
És mindenki mást is, hiszen ha ők nincsenek, akkor nincs 22.000. sem. :))

Karácsonyi képeim feldolgozásában egy Zsófiról készült sorozat került sorra.

Karácsony 1.

2009-01-24T00:46:00.002+01:00

Karácsonyi és szilveszteri képeinket mutatom meg a következő napokban, bár nem igazán sok készült az idén. A méretén változtattam, ez egy 10x15 cm-es fotónak felel meg.

2009. február

2009-01-15T23:42:00.003+01:00

A legelső sk. naptáramat 3 éve csináltam. Egyszerre készítettem el mind a 12 hónapot, kb. 1 heti esténkénti szöszmötöléssel, saját magunknak és a nagyszülőknek is, karácsonyi ajándék volt.

Tavaly már nem volt ennyi időm, egyet, nagy ritkán kettőt tudtam összehozni és havonta szaladgáltam előhívatni.

Valószínűleg ebben az évben sem lesz ez másként. Az idén nem nagyon találtam olyan naptáralapot, amiben a nevek is benne vannak, ezért gyártottam saját magamnak.

Minden hónap más betűtípussal készült, és igyekeztem szándékosan "szabálytalan" lenni.

Ha szeretnétek még Ti is naptárat készíteni, az alapot itt letölthetitek.

Boldog Új Évet Kívánok!

2009-01-11T17:06:00.002+01:00

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek aki erre jár!!!!

Télmanó

2008-12-27T18:17:00.003+01:00

Igen, a képen Titusz van. A képet egy rosszul sikerült fotóból csináltam, Titusz már nagyon unta, hogy fotózom, ezért ledőlt az ágyra, tehát fotónak nem lett jó, de annyira tetszett így hátulról, hogy kitaláltam hozzá ezt az ablakon kukucskálós történetet.

Első hó

2008-12-27T15:26:00.002+01:00

November 25. reggelére gyönyörű hó esett, sajnos azóta nem láttunk havat. Titusz nagyon élvezte, és kitartott estig a hó, amikor egy mini hóembert még építettünk, ez a kitartás a fényképezőgépemre nem mondható el, éppen akkor cserbenhagyott és lemerült, így be kell érnem kb. 10 db. havas képpel.:(( az idén (!?)

Karácsony közeleg...

2008-12-18T18:53:00.002+01:00

Mindjárt itt a karácsony, és én egy gipszet kaptam "előajándékba". A gipsz mellett, miatt értek még olyan érzések, megtapasztalások amiket így karácsony környékén szívesen kihagytam volna. A munkahelyemen értek ezek a dolgok, mit tegyek... nem ez az év munkahelye! De minél inkább emésztettem magam ezeken a dolgokon, rájöttem, hogy minden okkal történik. Talán azért csapódott rá az ujjamra a kocsiajtó és gipszelték még be aznap este, hogy végre elmenjek a körzeti orvosomhoz és kikúráljam magam a hetek óta tartó köhögésemből és vírusos torokgyulladásomból. Valamint ráébredjek arra, hogy mégsem bízhatok meg naívan mindenkiben, nem lehetek mindenkinek a barátja.

És azt is le kell szögeznem, hogy legfontosabb az életemben a családom szeretete, közelsége, egészsége és a jó barátok.

Mama album

2008-12-01T23:39:00.002+01:00

Tettem egy kis kiruccanást a hagyományos scrapbook világába. Zsófinak segítettem befejezni az általa elkezdett Mama-albumot, Erzsébet-napra.

Élveztem a "szöszmöszölést", még úgy is, hogy Titusz megkaparintott egy teljes doboz piros (?) hópelyhet, amiből rögtön hóesést rendezett a gyerekszobában, nem olvadt el reggelre, de tele volt mindenkinek a zoknija

Még úgy is, hogy Zsófi tanácsokat adott, mit hova tegyek, persze nem hallgattam rá, kikértem magamnak, hogy ezt most én csinálom. Így megtapasztaltam milyen az, amikor én szólok bele az ő alkotásába.

Sőt még úgy is, hogy Bence állandóan a nyakamra járt, hogy mikor jöhet már enni, pedig előtte elmondtam neki, hogy vacsorázzon, mert ha kipakolok, akkor nem jöhet ki a konyhába.

De még úgy is, hogy a férjem meglátta a hatalmas mennyiségű mütyürt, papírt, masnit meg még sok mást, ekkor kifejtette, ha nem lenne tele ezzel egy szekrény, és egy másik a patchwork technikához gyűjtögetett anyagaimmal, akkor talán még el is férnénk a lakásban, és ez a sok cucc 25 évre elég szerinte, főleg ahhoz képest, hogy kb. háromhavonta egyszer készítek hagyományos scrapbookot.

Szóval minden nehézség ellenére élveztem, Anyukám reakciója pedig mindenért kárpótolt. Pityergett....

2008. december

2008-12-01T23:36:00.002+01:00

Most még azt hiszem időben vagyok a decemberrel.:))