„Török Szonja, a kedves, bár néha kicsit elveszett tévés újságírónő négy kudarcba fulladt szerelem és majdnem esküvő után a klímakutató Hargitai Zoltán oldalán – úgy tűnik – megtalálja végre a boldogságot. Vagy mégsem? Egy hihetetlen kaland várja: egy dokumentumfilm forgatására Indiába utazik, és meglátogatja Bombayben Nonitát, az ottani tévé „arcát”. India, a titokzatos azonban nem adja magát könnyen: a mérhetetlen szegénység és az európai szemmel felfoghatatlan luxus, a nagycsalád, a női alárendeltség és kiszolgáltatottság témáit feltáró Szonja életét is fenekestül felforgatta. Veszélybe sodorja kapcsolatát Hargitaival, egy új szerelmet ígérve, és kikezdi Nonitával való barátságát is. Az elkészült dokumentumfilm pedig fordulópontot jelent tévés karrierjében. Szonján múlik, hogy mennyit hajlandó kockáztatni azokért, akiket szeret és mennyit a szakmai elvekért, amikben hisz.”
Eddig a hivatalos ismertető. Említettem már régebben, hogy nem mindig abban a hangulatban kezdünk el olvasni egy könyvet, hogy értékelni tudjuk. Bár úgy gondolom, hogy a könyv, azaz egy jó könyv dolga, illetve feladata éppen az, hogy hangulatba hozzon, magával ragadjon, kikapcsoljon, magasságokba emeljen, vagy éppen lehúzzon a mélybe.
Ezzel a könyvvel egyik sem történt, nagy várakozással kezdtem bele, de egy idő után éreztem, hogy nem köt le, nem érdekel, úgyhogy gyorsan elolvastam. Könyvet nem szeretek félbehagyni, letenni, ezért volt inkább a gyors, kicsit felületes olvasás.
Lehet, hogy az alapsztori jó lett volna, de nem éreztem kidolgozottnak sem a szereplőket, sem a helyzeteket, sem az egész történetet. Nem találtam az ismertetőben említett barátságot Nonitával, az indiai tévé híradósával, sem a nagy szerelmet Hargitai Zoltánnal, de még a brit-hindu Adammel sem.
Lehet, hogy sokkal többet vártam ettől a könyvtől?
6/10
