2011. február 27., vasárnap

Holdnővér szappan

Szeretném figyelmetekbe ajánlani a Holdnővér szappan blogot. Egy kedves ismerősöm  Jovi  és húga Hajni lépett új kreatív területre, a szappankészítést próbálták ki. Már két csemetéjük van a Tea- és Rózsaszappan. Nekem nagyon tetszenek. Ha megjegyzést hagysz a blogon, akkor a kommentelők között kisorsolnak ezekből a szépekből egyet. Ha a blogodra kiteszed a linked, akkor dupla esélyed van a nyerésre, azaz azok között még egyet sorsolnak ki. Ha pedig a Facebookon is "lájkolod" őket, akkor ha nagy malacod van, akár mindhárom szappan a tiéd lehet.:) Jovi blogján megtalálod a részleteket.
Amilyen "szerencsés" vagyok mostanában, én nagyon örülnék egy ilyen szappannak, talán sikerülne vele lemosni piszkos kis dolgokat a mindennapjainkból.:(

Zsófi

Egyszer már csináltam egy hasonló képet Zsófiról, ami nekem nagyon tetszett akkor. Azóta tervben volt, hogy egy másik fotóval ismét megpróbálom, így sikerült.

2011. február 25., péntek

Pizza

Ilyen finomat ettünk ma. Ha kíváncsi vagy, mindezt hogyan készíti el egy férfi, akkor olvasd az egyé' blogot! Érdemes elolvasni még akkor is, ha nem akarod megsütni, mert anélkül is jót szórakozol.

2011. február 24., csütörtök

Thomas Brezina: Katie Cat

Első mondatok: „A csomag egy teljesen átlagos, vízálló műanyag postazsákban érkezett. Négyszögletes és nagyjából ujjnyi vastag lehetett. A burkolópapír állapotából ítélve hosszú utat tett meg. Többek között került rá egy piszkos ujjlenyomat, egy kisebb méretű olajpaca és két szürke koszfolt.”

Ismét gyerekkönyvtárbeli szerzemény:). Régebben olvastam egy-két könyvet az írótól, gondoltam mi bajom lehet, ha ezt is elolvasom?
A történet Katie-ről szól, aki a tetoválóművész nagybátyjával és a 80 pár éves szenilis, de nagyon édes nagymamájával él együtt, igen szerény körülmények között. 15. születésnapjával kezdődik a történet, megtudjuk, hogy szülei repülőgép-szerencsétlenségben meghaltak pár éve, imádja a macskáját Mortimert, nagyija mindig eldugja az élelmet mindenféle helyekre, mert fél, hogy éhezni fog, nagybátyja művészlélek, Harley-n száguldozik és eléggé el van varázsolva.

Katie furcsa dolgokat észlel magán már egy ideje. Járása ruganyos, a haja állandóan égnek áll, combja izmos lett, dereka karcsú, lát a sötétben.

Ama bizonyos csomagban egy DVD érkezett, amelyet a szülei küldtek, igen-igen, nem haltak meg, hanem tanúvédelmi programban elmenekítették őket, merthogy kutatók voltak és kitaláltak ezt-azt. Elmesélték, hogy Katie miért hasonlatos a macskához, és hogy valakitől félnie kell. De hogy kitől azt már nem tudja meg, mert megzavarják a felvétel nézése közben, a DVD pedig megsemmisíti magát.

Katienek van két nagyon jó barátja, az egyik Ming, akiről véletlenül kiderül, hogy szeret női ruhákba bújni otthon titokban, és Laura, aki állandóan olvas. Iskolában, utcán, étteremben, órán, szünetben, ebéd közben, de azért nagyon jó barátok, Mindhárman különlegesek és éppen ezért kirekesztik őket a „normálisak”.

A nagymama belekeveredik egy gyilkosságba, Katie nem hiszi el, hogy a nagyi bármit is elkövetett volna, ezért nyomozni kezd. Közben utána is nyomoz valaki, aztán meg el akarják rabolni. Aztán megtudja, hogy a szülei géntechnológiával foglalkoztak, valószínűleg nekik is közük van ahhoz, hogy Katie néha a macskához hasonlatosnak érzi magát, és a fejében érzi kedvenc macskája Mortimer gondolatait.

A történet vége viszonylag jó, de nem az a nagyon egyértelmű happy end.

Az tetszett a könyvben, hogy szerintem nem csak a tizenéves korosztály élvezhette, hanem a kicsit nagyobbak is, van benne krimi, fantasztikum, barátság, szerelem, másság, szóval kellemes időtöltés.

8/10.

2011. február 23., szerda

Még mindig tél

Még mindig téli képek vannak soron, sajnos még mindig aktuális, főleg hogy nálunk még most is havazik. :(

2011. február 21., hétfő

Vanna Cercena: Tükörnapló

Első mondatok: „Ma van a tanítás utolsó napja. Szerencsére választásokat tartanak, így hamarabb vége az iskolának. Tulajdonképpen nem is éreztem rosszul magam az első gimiben (hat osztályos): talán azért, mert ugyanazok az osztálytársaim, mint az elemiben, és a tanárok sem vadállatok, pedig attól féltem. Persze a vakáció sokkal jobb.”

Amint az első bekezdés elárulja egy fiatal, 12 éves lány Carlotta vakációjáról szól a történet. Édesanyjával tervezett korzikai nyaralásuk kútba esett, mert édesanyjának egy sürgős és számára igen érdekfeszítő munkája akadt. Így hát Carlottát pár hét unalom várja a hegyek között. Gondolta ezt ő, de aztán segített édesanyjának az iratok rendezésében és ráakadt egy naplóra, ami szintén egy 12 éves lányé volt, akit Caterinának hívnak és pontosan 100 évvel ezelőtt élt.

Innentől párhuzamosan halad tovább a történet, mindkét lány naplóját párhuzamosan olvashatjuk. Carlottáét arról, hogy nem is alakul rosszul a szünidő, barátokra, szerelemre talált és igen kedves ismerősökre. Caterináé pedig arról, hogyan vándorolt ki „Merikába”, a hajóúton megélt érzelmeiről, és utána a beilleszkedéséről.

Nagyon kedves, aranyos kis történet volt, 1-2 óra alatt elolvasható. Persze a célközönsége is 12 évhez közel álló korosztály, de azért én is élveztem. Főleg azért, mert szeretem a napló formában írt történeteket, regényeket. 

8/10.

2011. február 20., vasárnap

Téli pillanat

Tudom, már mindenki várja a tavaszt - hiszen én is - de most még egy kis tél Titusszal. :)

2011. február 19., szombat

Doris Lessing: Az ötödik gyerek


Első mondat: "Harriet és David egy hivatali összejövetelen ismerték meg egymást, amelyre különösképpen egyikük sem akart elmenni, s amelyről s akiről azonnal tudták mind a ketten, hogy ez az amire vártak."

Ha nincs a Nobel-díj és nem lettem volna kíváncsi "A fű dalol" c. könyvre, akkor valószínűleg ez sem akad a kezembe. A könyv témája már a könyvtárban felkeltette az érdeklődésemet. Adott a kezdő mondatban leírt két szereplő, akikből házaspár lesz. Hatalmas házat vesznek maguknak, bár anyagilag nem tudják finanszírozni (megteszi ezt helyettük a férj apja), és gyorsan 4 gyerekük születik, akik szépek és egészségesek. Az ünnepek idején a népes rokonság szívesen tölti idejét a szép nagy házukban, sokszor hetekig maradnak. Harriet és David örül ennek, végülis így tervezték. Az ötödik, (még) nem tervezett gyermek születése azonban teljesen megváltoztatja az életüket. Már terhesen sem szereti az anyja a gyereket, nem szokványos terhessége van, az anya érzi,  hogy ez teljesen más, mint a többi terhessége. A gyerek hamarabb születik a vártnál, az anyja egy kis szörnynek látja. Valóban egy koboldszerű, nem szokványos kisfiú, testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát lehetetlen kordában tartani. A másik négy gyerek fél tőle, okkal. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, a család felbomlik. 

Ennyi a regény története és nagyjából majdnem ilyen tárgyilagosan megírva. Mint egy röviden, érzelemmentesen, lényegretörően előadott eset. Amúgy szerintem ettől függetlenül - vagy éppen ezért - egy nagyon elgondolkoztató, felkavaró könyv. A témája miatt és igazából szerintem azt érinti meg igazán, aki maga is anya. Nem is tudom megérteni, hogyan volt képes Harriet a másik 4 gyerekét ennyire figyelmen kívül hagyni, tulajdonképpen feláldozni őket azért az egyért, akit nem is szeretett, akitől félt ő maga is, hagyni, hogy a gyerekei rokonokhoz költözzenek.
Közben valahol azért mégiscsak megértem, hiszen a gyermeke volt és miközben úgy tűnt, hogy iszonyodik Bentől, mégis feláldozta érte az álmait, az egész családját, az életét, úgy, hogy a fiútól semmilyen érzelmet nem kap vissza. Anyai ösztöne vezérelhette, úgy érezhette, hogy Bennek igazán szüksége van rá, a többiek boldogulnak magukban. is.
Nekem tetszett ez a könyv, minden ridegsége, tárgyilagossága ellenére.

8/10

2011. február 18., péntek

2011. február 14., hétfő

Mariola Venezia: Ezer éve itt vagyok

Első mondat: "Írj fel mindent egy cédulára, mert már semmi sem jut eszembe. Se a gyerekeim neve, se az, hogy ki volt az apám. Majd zsebre teszem a cédulát, hogy mindig kéznél legyen."

Filmeknél megfigyeltem már, hogy a cím legalább egyszer elhangzik a filmben . Könyveknél is észrevettem már, nem tudom, hogy mindegyikben így van-e, most már figyelni fogom. Sajnos ebből a könyvből még nem jegyzeteltem ki a pontos szövegkörnyezetben, de elhangzik benne a cím, annak a szereplőnek a szájából, akié a kezdőmondat is volt.

A könyvnek nagyon tetszik a borítója, mintegy kifejezve azt a -nem ezer - 130 évet, amit felölel a történet, a kislány és az öreg néni kontraszt nagyon eltalált, azt hiszem ez az eredeti kiadás borítója is.

1861-ben kezdődik a történet egy apró, isten háta mögötti falucskában. Itt él Don Falcone földesúr szeretőjével Concettával, és sok gyermekükkel. A történet elején születik meg a várva várt fiúgyermek, mégsem kap sok szerepet a könyvben. Inkább a női sorsokon keresztül ismerjük meg a család történetét, néha szükséges visszalapozni az elején kézzel írt kezdetleges családfához, mert elvesztem a sok szereplő közt, akár egy hatalmas olasz családban, úgyhogy ez végül is rendben volt.
Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet élnek, erről szól a könyv. Betekinthetünk az olasz történelem legfontosabb eseményeibe, érintőlegesen, tehát nem válik unalmassá tőle a könyv.

Alig van benne párbeszéd, de ez nem rossz, mert éppen ezért olyan, mintha egy mesét, történetet hallgatnánk.

Nem tudnám kijelenteni azonban egyértelműen, hogy jó vagy rossz-e könyv, illetve rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább egyedinek, nem szokványosnak, a felépítésében, az írás módjában.

Most így egy-két hét elteltével már többre értékelem, mert a benne érzékelt hangulatok hosszabb távon megmaradtak bennem, elég volt megnéznem a borítót ismét, és máris ott éreztem magam az olasz napsütésben, olajbogyók és emberek között, tehát nem egy nap alatt elfelejhető könyv.

8/10

Ajánlok egy blogot

Ajánlok egy új blogot. Életem párja ismét blogolásba kezdett, nem ám akármilyenbe, hanem főzős jellegűbe. A címe: Egyél, de lehetne az is: "Ahogyan egy férfi főz." :) Elsőnek egy almáspitével indított, nagyon jól sikerült.
A blog elején régi "főzős" videóit is megnézhetitek. Viccesek.:)

Mindezeket megtaláljátok itt.

2011. február 9., szerda

Magyari Mónika: Szeles napok


Első mondatok: "A semmiből feltámadó, félelmetes erejét megmutató Szél egyszer csak ott termett. Túlvilági hangon kántálta a Holtak énekét, miközben láthatatlan szárnyain már egy új élet kapaszkodott. Könnyek száradtak fel, s könnyektől lettek nedvesek a megfáradt arcok."

"A Szeles napok egy megindító történet anyáról és fiúról , az életük eseményeit végigkísérő titokzatos, már-már félelmetes északi szélről, születésről és halálról..."

"A történet Párizsba és a lenyűgöző dél-franciaországi Provence-ba kalauzol minket. Etienne már érett férfiként és sikeres íróként meséli el kedvesének Sophienak gyermekkorát, édesanyjához fűződő viszonyát és a titkot, amit rajtuk kívül senki nem tud."

A történet két szálon futott, abban, ahol Etienne és Sophie együtt voltak, Etienne elmesélte Sophienak az életét, megtudhattuk megismerkedésük történetét, szerelmüket és boldogságukat, amellyel a gyermeküket várták.
A másik szál már sokkal ezoterikusabb volt. Adva volt Etienne 10 éves forma kisfiú, aki az édesanyjával brutális apja elől Provence-ba menekül, ott töltenek pár hetet. A kisfiú szerelmes volt az édesanyjába, ami egy bizonyos fokig normális, de itt néha már nem volt az. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért szépek és meghatóak voltak azok a leírások, amikor édesanyjához fűződő érzelmeiről beszélt. Tetszett a Provence-beli életük, ott kialakult kapcsolataik, és miközben ott éldegéltek boldogan, az édesanyja elmesélte Etienne-nek, hogy az apja tulajdonképpen nem az apja, és hogy a Szél életük meghatározó eseményeinél mindig ott volt. Ettől többet nem írok róla, mert akkor elárulnék lényeges dolgokat, ha netán valaki el szeretné olvasni. Én egy nap alatt elolvastam, olvastatta magát, de mégsem tudom kijelenteni, hogy jó könyv volt. Néhol elgondolkodtató, néhol vidám, néhol nagyon szívfacsaró, de néhol zavaros és mintha kidolgozatlan lett volna az egész. Néha nagyon mély, néha meg olyan felületes, mindenesetre érdekes volt. 6/10.

2011. február 7., hétfő

Egy kis folk, azaz készülődik egy készlet






Készítettem egy készletet, még régebben. Most megtaláltam és úgy döntöttem életre keltem. Egyben egy kéréssel is szeretnék hozzátok fordulni. Bár megjegyzéseket ritkán találok a bejegyzéseim alatt, de azért (tudom) na jó, remélem, hogy jártok erre. Én is járok sokfelé, és sajna nem kommentelek, csak nagyon ritkán. Ezen változtatni fogok, ezt már megfogadtam magamnak.

Szóval a kérésem az lenne, hogy nem lenne-e kedvetek oldalt készíteni a készlettel?

Szeretném majd feltenni a blogra, mint freebiet, de jó lenne, ha előtte tesztelhetném a segítségetekkel, hogy mennyire használható. (ide egy szégyenlős szmájli).

Én a fenti három oldalt készítettem belőle, és ez itt a készlet:




2011. február 5., szombat

Doris Lessing: A fű dalol

Első mondatok: "Különtudósítónk jelenti: Richard Turner Ngesi körzetbeli gazdálkodó feleségét Mary Turnert meggyilkolva találták tegnap majorságuk tornácán. Az őrizetbe vett háziszolga beismerő vallomást tett. Tettének okát nem árulta el. Úgy vélik, hogy értéktárgyakat keresett."

Ezzel a könyvvel és írónővel nem találkoztam egészen 2007-ig, amikor Nobel-díjat kapott. Szerintem vagyunk így ezzel egy páran, amúgy 1950-es kiadású. Nem volt rossz könyv, bár kicsit nehezen indult, igaz utána sem volt egy sodró lendületű. Először kezdődött a főszereplő halálának újsághírével, aztán pedig elkezdődött maga a történet, eljutva a végkifejletig. Ahol is meg kellett volna tudnunk, hogy miért is gyilkolta meg Moses a háziszolga Maryt, de szerintem ez mindenkinek a fantáziájára van bízva. Ahogyan az is, hogy volt-e köztük testi, esetleg szerelmi kapcsolat, vagy nem. Maryt feleségül véve Dick Turner is főszereplővé válik, kettőjükről, a farmon való küzdelmükről, az afrikai háziszolgálkról, benszülöttekről és fehérekről szól a könyv. Végigkísérjük Mary életét a farmra kerülésétől a haláláig. Nem találta a helyét a farmon, gyűlölte, nem volt igazi kapcsolata sem a férjével, se mással, nem volt tennivalója, szép lassan ebbe beleőrült. Aztán jött egy sokadik benszülött szolga, akivel különös kapcsolatba került, igazán nem lehet eldönteni milyen közel és milyen minőségben, de ez a szolga Moses megöli őt, Mary ezt már előre tudja és várja, megadóan fogadja és tulajdonképpen már más végét el sem tudtam képzelni a történetnek.
Azt sosem tudjuk meg, hogy miért ölte meg Moses az asszonyát, könyörületből, sajnálatból, féltékenységből, esetleg bosszúból.

Tiszta, érthető a történet, nincs benne semmi különös izgalom és kitérő, esetleg csavar, az írónő stílusa is élvezetes, olvastatta magát a könyv, hamar végeztem vele. Sokszor úgy éreztem, mintha én is ott lennék a farmon, annyira érzékletesen írta le a forróságot, a koszt, a legyeket. Ennek ellenére nagy érzelmeket nem mozdított meg bennem, a "tetszett" címkét azért megkapja.:) 7/10

2011. február 4., péntek

Titusz


"Apa azt mondja, hogy minden a talpára ragad, amit ettem: a nyalóka, a csoki, a keksz és a satöbbi, mert lehullajtom a földre.
A nyalóka, a csoki és a keksz még igaz lehet, de satöbbit még sosem ettem, úgyhogy azt biztosan a tesómék ejtették le. /by Titusz/

Felhasznált készlet: BSH Treasure of magic garden

2011. február 2., szerda

Sharon Creech: Anya nélkül soha


A gyerekeket el szoktam kísérni a gyermekkönyvtárba. Így alakult, már óvodás koruk óta járunk oda, most még Titusz igényli a kíséretet, de legtöbbször mindannyian együtt megyünk. Több okból is szeretek járni, egyik a nosztalgia, de erről most nem írok bővebben. A másik, hogy nagyon jó kis ifjúsági regényeket lehet találni, így találtam rá erre a könyvre is.

Érdekes a regény felépítése, mert nem egy adott helyzetet mesél el, és hogy azt hogyan dolgozza fel egy tinilány, hanem belecsöppenünk egy 12 éves tini életébe, akinek végigkísérjük a mindennapjait, barátságait, új iskolába kerülését és csak a végén jövünk rá tulajdonképpen, hogy mi történt.

A főhőse Salamanca, aki 12 éves és valamiért édesapjával új helyre költözött. Új iskolába került, új embereket ismer meg, új barátnője lesz. Valamiért édesapja kapcsolatot ápol egy furcsa hölggyel, akinek még furcsább idős édesanyja mindig titokzatosan viselkedik.
Barátnője, Phoebe édesanyja egyik napról a másikra otthagyja a családját, Sal ezt segít neki feldolgozni, közben fokozatosan derül ki, hogy ezzel saját magának is segít, próbálja megérteni, feldolgozni, megmagyarázni, azt amit nem lehet.
A könyv tényleges cselekménye egy utazás, Sal a nagyszüleivel átszeli az országot, hogy eljussanak egy bizonyos városba, útközben megállnak, történnek velük vidám és nagyon szomorú dolgok, ő közben elmeséli a nagyszülőknek a Phoebevel kötött barátságát és hogy hogyan sikerült segítenie a barátnőjének, akinek az édesanyja a regény végére visszatért a családjához és igencsak meglepő "magyarázatot" hozott magával. Közben érzi, hogy sürget az idő, oda kell érnie az édesanyjához, meg kell tudnia miért hagyta el őket. A könyvben végig ott van az édesanyja, szinte minden tette, gondolata, emléke az édesanyja köré fonódik.
A könyv utolsó 20-30 oldalához papírzsebkendő csomagokat készítsetek ki, teljesen váratlan a befejezés, az egész történet csodálatosan megírt és nagyon megrendítő. 10/10

2011. február 1., kedd

Kirándulásaink

Eszembe jutott, hogy még a nyáron készítettem egy albumot. Egy turiban találtam egy régi beragasztós fényképalbumot, ebbe pedig a kirándulásainkról készítettem oldalakat. Vannak benne eléggé összedobált oldalak is, mert minél több képet szerettem volna egy oldalra bezsúfolni. Elég nehéz 2-300 képből kiválogatni azt a párat, amit végül előhívatok és albumba ragasztok.
















Hamarosan soproni nyaralásunk képei következnek ilyen formában.